Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Katona Csaba: A balatoni nyár - anno 1861
dett egypár ember, és suttogva kért, hogy az istenért vigyázzunk, mit teszünk."107 A leírásból viszont az is kiderül, hogy akkor - 1860-ban - ezt már meg lehetett tenni következmények nélkül. Egy évvel később pedig - az általunk vizsgált évben - pedig annál inkább, amit egy még jellemzőbb példán keresztül is érzékelhetünk. Amikor a drezdai elfogatása után kiszabadult Teleki László 1861 elején Dákán meglátogatta Batthyány Lajos özvegyét, a pápaiak küldöttséget menesztettek hozzá tiszteletére: „A menet a Rákóczi-indulóval vonúlt végig a Dáka felé vezető utcákon, s mire a Laki-útra ért, száma jól megnövekedett. Kéttornyú-Lakon a Hunyadi-indulóval mentek át, s Dákára a Klapka indulóval vonúlt be a menet."108 A menet egyik vezetője egyébiránt a Füredet kispap korától rendszeresen felkereső Vaszary Kolos volt, aki 1915-ben füredi nyaralójában hunyt el. 25-én tartották az akkoriban híres szántódi búcsút, ahova a füredi fürdővendégek színe-java is ellátogatott a „Kisfaludy" fedélzetén, amely aznap nem kétszer, hanem a sokaságra való tekintettel négyszer fordult meg Füred és Szántód között. A búcsúban 200 sátor és jópár hosszú asztal várta a mulatni vágyókat, a jó időt kihasználva számosán a vízbe vetették magukat: „Tele van a balaton [sic!], mely Szántódnál 2-300 lépésnyire is gázolható, számtalan fürdővel, kik öregek, ifjak, nők és férfiak lévén vegyesen, [...] oly látványt mutattak ki a Balatonból, mintha Pharao népe eviczkélt volna a bibliai tenger partja körül."109 Az ebédet Csirkelbak Károly szántódi ispán szolgáltatta, a Balaton-Füredi Napló kiemeli, hogy „[...] magyar öntető volt minden". Az étkezést Krisztián Pius hazafias beszédei tették még emlékezetesebbé. Este aztán Füreden folytatódott a mulatság táncvigalommal, ennek során egy bécsi kerekedő felesége a „[...] csárdást sok kellemmel lejté", majd a fürdőközönség tanúja lehetett egy olyan látványnak, amely Lo-Presty Lajos báró nem rég megesett inges-gatyás felvonulását idézte fel: „Gróf Holstein L. Ledreburgi birtokos ur Dániából látogatá meg jeles fürdőnket, [...] honunknak czimerével hímzett nyakkendőt vett és viselt s süvegébe árva- leányhaj bokrétát tűzött, - bár csak végképp bemagyarosodnék hozzánk az ilyen fogékony kebel."110 Mielőtt azonban különcködéssel vádolnánk meg a derék dán mágnást, vagy azt gondolnánk, hogy kizárólag a Magyarországért való lelkesedés bírta erre a cselekedetre, meg kell jegyezni, hogy a bárót a magyar hölgykoszorú vette rá a fentebb leírt öltözék viseletére. Este ismét színpadra lépett Felekyné, akinek előadását az arisztokraták teljes létszámban megtekintették és „[...] a felsőbb osztály - miként hiteles kútfőből 107 Deák Farkas: Fogságom története. Pest, 1969. 108 Kis Ernő: A pápaiak gróf Batthyány Lajos özvegyénél 1861-ben. In: Pápa város egyetemes leírása. Összeállította: Dr. Kapossy Lucián. Pápa, 1905.115. p. 109 Hírharang. Balaton-Füredi Napló, 1861/9. 69. p. 110 Uo. 220
