Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Katona Csaba: A balatoni nyár - anno 1861
tudjuk - nagyobb értékű s több rendű ékszerekkel kedveskedik a [...] művésznő érdemeinek."111 27-én a Bánk bánt adták, a bevételt a színkör javára fordították, majd másnap a Nagyvendéglő adott otthont a nyári idény leghíresebb báljának: „Julius 28-án volt az úgynevezett elhirhedt füredi Annabál. Több év óta a díszes vendégko- szoru a bálig tart, aztán már elhagyják Füredet. 01 óratájban már összegyűltek, s szép számmal lejtették a vegyes táncokat. Képviselve volt a magasb aristocratia, a szabadabb elvű magas kör, a középosztály szintén."112 A füredi Anna-bálok a köztudatba beépülve úgy léteznek, mint hazafias szellemtől áthatott rendezvények, ahol magyar ruha és magyar tánc dívik: „[...] így ment évről évre az elnyomatás első esztendeiben, a Bach-korszakban, és később is. Tüntető bálok voltak ezek, hangos sírva-vigadó nótázásokkal."113 Kétségtelen, hogy volt példa erre is, de az általánosító megállapítás nem helytálló. Már a reformkorban is volt rá példa, hogy a bált egyáltalán nem a magyaros szellem jellemezte, így például 1847-ben: „A báli tudósítás szerzője, Tanárky György említést tesz két fiatalember demonstrációjáról, akik megunva az örökös polkát nézni és hallgatni, reggel 5 óra tájban lementek a táncterem ablakai alatt levő teraszra, s az ott talált keszthelyi zenebandával húzatni kezdték a «Hejh, hejh magyar ember össze üti bokáját» kezdetű nótát."114 Az már természetesen nézőpont kérdése, hogy ez az eset a jogosan felháborodott hazafiak figyelemfelkeltő cselekedete volt-e, avagy csupán két - meglehet pityókás - fiatalember otrombasága. Annyi azonban bizonyos, hogy az Anna-bálokat nem mindig jellemezte a nemzeti viselet hordása, a csárdás és más magyar zenék (az 1847-es Artna- bálon történtekhez azonban még hozzátartozik az, hogy a bálterem ablaka alatt játszó magyar zene végül lecsalogatta a báli vendégeket, akik maguk is a szabad ég alatt táncoltak tovább). Nem volt kizárólagos a magyar zene még 1861-ben sem, lássuk mit ír a Bala- ton-Füredi Napló: „[...] nekem sehogysem volt Ínyemre, azt a cotillont két egész órahosszat járták, aztán az a sok polka, zepperl, s Isten tudja mi még, magyar ruhásokhoz csárdás illik csak gyönyörűn, más oly kirívó s majd nem nevetséges."115 A tudósítás tehát itt is számon kéri a hazafias érzelmek kimutatását, jóllehet ez aligha a polkák elhagyásán múlott. Hogy az ilyen szemlélet nem volt egyedülálló, azt az 1847-es példa is igazolta. Felmerül a kérdés, hogy vajon miért volt ez így, hiszen láthattuk, hogy számos más esetben tüntetett magyaros öltözködésével a fürdővendégek vezető rétege. A magyarázatot abban látom, hogy a bált 111 Hírharang. Balaton-Füredi Napló, 1861/11. 87. p. 112 Hírharang. Balaton-Füredi Napló, 1861/10. 78. p. 113 Zákonyi Ferenc: Balatonfüred. Veszprém, 1988. 795. p. 114 Antalffy Gyula: A reformkor Balatonja. Budapest, 1984. 74-45. p. 115 Hírharang. Balaton-Füredi Napló, 1861/10. 78. p. 221
