Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Katona Csaba: A balatoni nyár - anno 1861
Más események híján a Balaton-Füredi Napló ismét a színkör előadásaival foglalkozik. 8-án a „Mama" című vígjáték ment, a lap pedig kritizál. Először a vélhetően túl hangos súgót veszi célba maró gúnnyal: „A súgót jó lenne figyelmeztetni, hogy szép ugyan a keresztényi felebaráti szeretet, az erények legnagyobbika, de ebben is túlmenni, mégpedig úgy, miként a túlzás által magunknak s felebarátainknak is csak árthatunk, ismét nem jó tétemény, ha ugyan is a súgó nem csak saját kötelességét teljesíti, hogy t. i. súgna, de még emellett többek helyett és nagyon kitünőleg szavall is."87 Ezt követően újfent a zsidóság kapja meg az immár szokásossá vált sommás verdiktet: „V. J. sorsosi egyáltalában kerülik a hazai és nemzeti szinművészetet, pedig a magyar öltönyökben mily daliás büszkeséget fejeznek ki idegen nyelven, - vagy úgy?! hát ők fordítanak."88 10-én megérkezett Füredre a pannonhalmi főapát Rimely Mihály, 11-én aztán újra felélénkíti a fürdői csendesedő napokat a politika: „Ghiczy Kálmán, alsóházi elnök ur, julius 11-én B.-Füredre érkezvén, az egész fürdői közönség kebelében mondhatatlan örömet, a fürdőbe új élénkséget érkeztetett."89 Programját azzal kezdte, hogy Inkey Ádám képviselővel és Nyári Pál szolgabíróval megtekintette a színház esti előadását s bár érkezése már önmagában is eseménynek számított, a fürdői közönség - mely alighanem készült erre - még inkább emlékezetessé tette azt. Érthető: ilyen alkalmat nem lehetett elszalasztani, sem az őszinte tisztelet és lelkesedés, sem a kötelező tisztelet, sem a népszerűség-hajhászás, sem az eseményekre való igény szempontjából. Az 1861. évi idény egyik legemlékezetesebb éjszakája lett július 11-e. A színházi előadás után fáklyás tömeg vonult Ghiczy szállásához a zenészek kíséretében, akik ezúttal is a Rákóczi-indulót játszották. A Szózat eléneklése után Hertelendy Károly, „zalamegyei éltes földbirtokos, a fürdői és szinház bizottságnak érdemteljes tagja" mondott beszédet, melyben köszöntötte Ghiczyt. Ismét a Szózat következett, majd „Vezerle nevezetű pesti jogász, a fiatalságnak fény csillaga" tartott szónoklatot. Ezekután Ghiczy megjelent szállása ablakában: „Legnagyobb leve a csend, - mindenki látá, miként az ország elnöke kíván szót emelni. - Még a lombok levelei sem suhogának."90 Ghiczy úgy fogalmazott, hogy az őt ért megtiszteltetés valójában az országgyűlésnek szól: „[...] válságos időket élünk, [...] a legnehezebb feladat [...] az országgyűlésnek jutott: mely hazánk javát s boldogságát a fegyveres erő és hatalom ellenében csupán a jogosság erkölcsi fegyverével védheti."91 87 Uo. 38. p. 88 Uo. 89 Hírharang. Balaton-Füredi Napló, 1861/6. 45. p. 90 Uo. 45. p. 91 Uo. 215
