Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Katona Csaba: A balatoni nyár - anno 1861
rojtos bő gatyában, sarkanytus csizmákban jelent meg perge kalappal nagyjaink közt a sétatéren. [...] Lo-Presty báró úr az egész tánczvigalmat fennebbi öltönyében lejté a legmeghatóbban s oly kellemmel, köztetszéssel végig, hogy mindenki dicséretekkel halmozá el."69 Ezzel az esettel kapcsolatban ismét utalnék arra, hogy a külsőségek ilyetén jellegű előtérbe helyezését nehéz egyértelműen megítélni. A fenti leírás alapján szinte kínálja magát a megoldás, hogy a báró cselekedetét egyszerű népszerűség- hajhászásként, a tüzes negyvennyolcasság puffogtatásaként könyveljük el. Azonban Lo-Presty Lajos 1848-49-ben a saját költségén toborzott huszárcsapat élén vett részt a szabadságharcban s így nem lehet azt állítani, hogy csupán 1861-ben kérkedett 48-as szellemiségével, illetve az azokra utaló magyaros ruhadarabok viseletével (vagy ha azt is tette, volt rá jogalapja). Sőt, ha a megfelelő helyen felütjük Degré Alajos visszaemlékezéseit, ahol Lo-Presty Lajos és Árpád viseletét írja le, akkor az is kiderül, hogy a báró már 1848-ban is adott a látványos külsőségekre: „Mindkettő lobogós ingujjat, sujtásos vörös mellényt s panyókára vetett zöld dolmányt viselt. Fején kalpag s oldalán kard volt."70 A Balaton-Füredi Napló szerkesztőiben fel sem merült a kétség a báró őszinte hazafiságával kapcsolatosan, sőt a fentebbi tudósítás mellett közölt egy másik írást is, amelyben kiáll a magyaros ruhadarabok viselete mellett s nyárra a szűk nadrág helyett, ami a melegben nem kényelmes, a bő gatyát javasolja, természetesen a báróéhoz hasonlóan „óriás" szabásban, így nem lehet ellene vetni azt, hogy „parasztos" viselet volna: íme megvan a megoldás, hogyan öltözhetünk nyáron is magyarosan a praktikum elvetése nélkül. Majd rögtön ezután egy bók következik Zichy Manó irányába, mert hiszen ő semmiből sem maradhat ki: „A nemzeti viseletről lévén szó, azon általános megemlítés mellett, miszerint a fürdői vendégeknek, mondhatni nagy része csak nemzeti öltönyben látható, lehetetlen különös elismeréssel nem emlékezni gr. Zichy Manó ő méltóságáról, ki különben is B-Fürednek számos évek óta valóságos szellemi fűszere, lelke, éltetője és hangadója lévén, a nemzeti öltözködésben is oly hatásdús és elragadó példával megy előbb."71 Itt nem esik szó arról, hogy a fürdői közönség jelentős részét alkotja a zsidóság, amelyet viszont megrótt a lap a nemzeti viselet miatt. Ugyanakkor az itt is felszínre tört nyilvánvaló elfogultság és Lo-Presty báró különcködése (?) okán hiba lenne a fürdőközönséget általánosan azzal vádolni, hogy hazafisága csupán külsőségekben létezett. Említettük már a '48-as szellemiség 1861. évi erőteljes feléledését: véleményem szerint kétségtelen az is, hogy a fürdővendégek tekintélyes részénél az öltözködés, mint külsőség, őszinte belső meggyőződést, de legalábbis lelkesedést takart. 69 Hírharang. Balaton-Füredi Napló, 1861//3. 21. p. 70 Degré Alajos: Visszaemlékezéseim. Budapest, 1983. 400. p. 71 Hírharang. Balaton-Füredi Napló, 1861//3. 22. p. 210
