Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Katona Csaba: A balatoni nyár - anno 1861
29-én a „Kisfaludy" gőzös ezúttal Keszthelyre indult egy társasággal, de a rossz idő vissza kényszerítette őket Füredre, „[...] a kényelmek, szórakozások, hasznos és kedvderitő időtöltések tündéries gyülhelyére." Ugyanaznap a színkörben a Szigetvári vértanúk c. darab ment s ennek kapcsán a Balaton-Füredi Napló végre „megdicséri" a zsidó fürdővendégeket: „[...] a többször érintett bizonyos osztályból is többen megjelentek - szép, hogy a nemzeti dráma mégis felvidította őket."72 Itt is nyilvánvaló, hogy a kivételes esetet említik, de ezt nyíltabban is leírják: „Nemzeti színkörről és zenészekről tévén említést, nem fog tán Veisz József ur, ha itt őtet, mint a nemzeti színészetnek és minden hazafias ügyeknek emberét [...] mutatjuk be és úgy, mint itteni igen is számos és épen nem tehetségtelen sorosi közöl, majd nem azon egyetlent, ki helybeli színházunkat valóban kegyeletes buzgalommal látogatja meg naponkint."73 Hogy ennél a tudósításnál mi volt az igazi szándék: Veisz dicsérete, avagy a többiek megrovása, nem derül ki. Alighanem mind a kettő együtt, de emellett úgy vélem, hogy az elismerés is őszinte volt, mivel a lap több helyen is elismeréssel ír zsidó származású emberekről. A hiba a szokásos: viselkedés és származás közt összefüggést keresnek. Azt, hogy a zsidóság miért kerülte a színházat, ma már lehetetlen kideríteni: valószínűnek tartom - amint már utaltam rá -, hogy ez egy egyébként is meglévő elkülönülés egyik összetevője volt csupán. Másnap újfent „kéjutazásra" indult a Kisfaludy, ezúttal az idő nem tette tönkre a keszthelyi kirándulást. A lap dicsérőleg szól Jankovics László somogyi alispánról, aki kijárta, hogy a hajót szénnel fűtsék fa helyett, mivel a kéményből kicsapódó szikrák már sokszor okoztak kellemetlenséget. Dicséretet kap a fürdőigazgatóság is, mivel a hajóval érkező fürdővendégeket mindig magyar nyelven köszöntik a kikötőben, a lap hangvételét ezzel kapcsolatosan a józan mértéktartás jellemzi. A szerző kiemeli, hogy idegen nyelvet tudni igencsak dicséretes dolog, de: „[...] megmutathatjuk azt, hogy csupán hazai nyelvünk az, melyet minden egyéb nyelvek felett kizárólagosan szeretünk, s melyen kívül, legkivált a magunk közti társalgások terén idegen nyelvet egyáltalán nem szükségelünk, annál kevésbé használunk."74 Egy jótékonysági eseményre is sor került a hónap utolsó napjaiban: az egy évvel korábban Füreden elhunyt fiatal színésznő, Szőllősy Nina jelöletlen sírjára akart sírkövet állítani a fürdőközönség egy része. Erről még a Hölgyfutár is tudósított: „A magyar színművészet két nagy veszteségének: Szilágyi Ninának és Szőllősi Ninának por részei pihennek az arácsi sírkertben. Ez utóbbié (kiben a legjobb vidéki népszínmű énekesnők egyikét vésztők el) egészen jeltelenül. A lelkes vendégkoszorú hála érzelme nem engedheti, hogy jeltelenül maradjon a sír 72Uo. 24. p. 73 Uo. 23. p. 74 Uo. 23. p. 211
