Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Emlékezés Simonffy Emilre - Simonffy Emil: Zala megye társadalma a polgári korban
Mária Terézia rendeleti úton szabályozta az egész országra kiterjedően a földesúr és jobbágyai közötti viszonyt, amely a jobbágyfelszabadítás alapját is képezte, így meghatározta a földbirtokviszonyokat egészen az 1945. évi földreformig. Az urbárium szerint Zala megyében egy egész jobbágytelek egy hold belsőségből, 18-22 hold szántóföldből és 6-8 szekér szénát termő rétből állott, összesen 25- 31 holdból. Bár a holdak tényleges nagysága a föld minőségétől is függött, mégis nagy átlagban a magyar holddal vehetjük egyenlőnek (1 magyar hold = 1200 négyszögöl = 4316 m2), tehát egy egész jobbágytelek Zala megyében körülbelül 10,79-13,38 hektárt jelentett. Ezt kiegészítette a jobbágy legeltetési és erdei haszonvétele, a legelő és az erdő közös volt. A fennmaradt úrbéri táblák sorozatában kisebb hiányok vannak, mégis az arányok vizsgálatát a megye egészére lehetővé teszi. E szerint 1768-ban, Zala megyében 9924 telkes jobbágy 4807 egész jobbágy telekkel rendelkezett, tehát egy telkes jobbágy átlagban nem egészen fél felekkel (0,48 telek), azaz körül-belül öthét hektárral bírt. Ugyanekkor 8923 házas zsellért vettek számba. A közbirtokosokon és az ismeretlen birtokosokon kívül az úrbéri táblák 501 földesurat (személyt, családot vagy intézményt) tüntettek fel, 18 tartozott a világi főurak közé, 448 köznemes és 35 egyházi intézmény volt. Az úrbéres állomány a következőképpen oszlott meg: telek jobbágy házas zsellér (százalékban) világi főurak 61,0 59,4 53,5 köznemesek 20,2 21,5 22,3 egyháziak 16,6 16,1 19,7 közbirtokosok 1,8 2,7 4,0 ismeretlen 0,4 0,3 0,5 A jobbágytelkek több mint háromötöde 18 főúr birtokában volt, nagyobb részt kilenc családé. A megye legnagyobb földesura ekkor az Althan gróf volt 923 telekkel, a jobbágytelkek közel egy ötödével (19,2 %). Ez a Csáktornyái uradalom később a Festeticsek kezére került. A sorrendben a második az Esterházy herceg 790 telekkel. A 448 köznemes földesúr közül 209 csak házas zsellérrel rendelkezett, a telkes jobbágyokkal is rendelkezők közül 90 egy teleknél kevesebbel, 122 egy és tíz telek között, 27 jómódú nemes pedig tíz teleknél többet bírt. A zalai nemességnek tehát (a családokat is számítva) legfeljebb tíz százaléka rendelkezett úrbéri jövedelemmel, de kétharmaduk csak elenyésző mennyiséggel. A helyzet lényegében nem változott a rendi korszak végéig. 1819-ben, Zalában a parasztsorban élő nemesség az összes kiváltságosak több mint 87 százalékát, a főnemesi címmel nem rendelkezők 92 százalékát tette ki. Ezek a kisnemesek vagy teljesen 17
