Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)

Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Foki Ibolya: Nagykanizsa társadalmi-politikai életének fő vonásai a XVIII. századtól a XIX. század közepéig

bői visszamaradt és a XVIII. század elején beáramló délszlávokkal együtt a lakosság többféle nemzetiségből tevődött össze.4 A városban nemcsak a különféle nemzetiségek, hanem a különböző felekezetek együttélése is megvalósult. A túlsúlyban lévő katolikusok mellett csekélyebb számban az evangélikusok és reformátusok is megtalálhatók. A görögkeletiek már valamivel népesebb közösséget alkottak, ebből kifolyólag egyházközséget is működtettek. A zsidóság létszáma a Batthyányak telepítéspolitikájának köszönhetően a XVIII. század közepétől állandóan növekedett. Az össznépesség egészét nézve a század eleji, kezdeti ingadozás után az 1720-as évek végétől folyamatos gyarapodás tapasztalható. Kiskani- zsa és Nagykanizsa együttes lakossága a század közepén 2807 fő volt, 1787-re pedig elérte az 5475 főt. Lélekszámát tekintve Kanizsa a XVIII. század végére a Dél-Dunántúl legjelentősebb mezővárosává vált, fejlődésével sem a megyeszékhely, sem a többi hasonló jogállású település nem tudott lépést tartani.5

A század elején a még csak mintegy 2000 főnyi6 népesség letelepedése a kezdeti időszakban nem volt igazán szabályozott jellegű. A várból kiköltöző és a máshonnan ideköltöző lakosok a főbb kereskedelmi útvonalak (a légrádi, bécsi, pécsi, varasdi utak) mentén lévő földeket foglalták el. A központi birtoktestekhez elsősorban a várból kiköltözők jutottak hozzá. Ezekből a legelőször birtokba vett területekből, az utak találkozásánál jött létre Kanizsa későbbi centruma, itt formálódott ki az árucserére alkalmas terület, a város életében egyre nagyobb szerepet betöltő Piac tér. Az itt tartott vásárokon megforduló, jelentős létszámú kereskedő ellátásához - akik sokszor több napig Kanizsán időztek - meg kellett teremteni az őket kiszolgáló infrastruktúrát (vendégfogadó, szálláshelyek, sörház, boltok stb.). Az uradalom adminisztratív vezetése is beköltözött a városba, s ott jelentős építkezéseket folytatott. A konjunkturális viszonyok folytán fellendülő mezőgazdasági termelés megnövelte az uradalom irányító személyzetét, ami további épületek létrehozását vonta maga után. A város intézményei, középületei (templom, városháza, ispotály, elemi iskola, gimnázium stb.) is mindinkább szaporodtak. Az 1770-es években a város közepét még túlnyomórészt egyszerű gazdák, iparosok népesítették be. Az elkövetkező évtizedekben azonban egyre nagyobb számban jelentek meg a központban elhelyezkedő földesúri fundusokon a zsidók, akik a telkeken lévő épületeket adhatták-vehették. Az itteni házakat hamarosan görög és zsidó kereskedők vásárolták fel. Ennek egyik következménye az lett, hogy a XVIII-XIX. század fordulóján elindult az az építkezési hullám,

4 Degré 1972.103. p.; Kaposi 2006/ A 60-61. p.; Kaposi 2003.195. p.

5Rábavölgyi Attila: Kis- és Nagykanizsa demográfiai változásai (1690-1849) In: Nagykanizsa. Városi monográfia 2. kötet (Rábavölgyi 2006.) 118-119., 133., 136., 142., 144. p.; Kaposi 2003. 201. p.; Kaposi Zoltán: Kanizsa kereskedelmének története (1690-1849). In: Nagykanizsa. Városi monográfia 2. kötet (Kaposi 2006/B) 263., 265. p.; Degré 1972.106. p.

6 Rábavölgyi 2006.118., 142. p.

160