Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Foki Ibolya: Nagykanizsa társadalmi-politikai életének fő vonásai a XVIII. századtól a XIX. század közepéig
amely kialakította a téglából épített, földszintes vagy egyemeletes, esetleg tetőteres, manzárdos házakból álló, jellegzetes kanizsai városképet. Mivel az itt élő iparosok eladták telkeiket, a kereskedők központi térnyerése a XIX. század elején tovább folytatódott.7 Mindez összefüggött a helyi zsidóság létszámának a XVIII. század közepén meginduló, már említett gyarapodásával. 1743-1744 előtt, mikor Batthyány Lajos a kanizsai uradalmat és vele együtt a várost megszerezte, még alig fordultak elő Kanizsán zsidók. 1746-ban 7 izraelita családot jegyeztek fel, számuk 1754-re megduplázódott. 1782-ben az összeírások már 48 nevet említenek.8 A beköltöző izraeliták életfenntartását nagymértékben meghatározta a földesúrral kialakított kapcsolat. Megtelepedésük csak urasági fundusokon történhetett. A Batthyányak felismerték a zsidóság nagyfokú mobilitásának, a kereskedelmi közvetítő tevékenységben játszott szerepének a jelentőségét, ezért uradalmaikban ez a társadalmi réteg kellő toleranciára számíthatott. A család jól kiépített birtokrendszerében jelentős mennyiségű áru mozgatására, szállítására volt szükség, emellett a zsidók a különböző, urasági regálejogon létező objektumokat (mészárszék, sörház, boltok stb.) is hasznosíthatták. Egyes esetekben az ipari termék előállítása összefonódott annak forgalmazásával (pl. üveges, mészáros). A XVIII. század végétől új gazdasági lehetőségek nyíltak, a háborús konjunktúra alatt sokan meggazdagodtak, ez jelentkezett a már említett városközponti házvásárlásokban. Gazdasági erejüket mutatja, hogy a századforduló után hamarosan (1807) templomépítésbe kezdtek. Az 1813-ban Kanizsán összeírt 77 családfő nagyjából 350-400 fős, közösségi-felekezeti szokásait megtartó zsidó népességet jelentett, amely a város korabeli lakosságának mintegy 10-12 %-át tette ki. Bár a franciák elleni háborúk befejeződése után a gabonaexport lehetőségei csökkentek, úgy tűnik a kanizsai kereskedőknek sikerült más ágazatok felé orientálódni, mivel számuk az 1820-as években tovább növekedett. A nagykereskedők mellett a reformkorra a zsidóságon belül a helybeli, kisebb üzlettel rendelkezők aránya is megnőtt. A tendencia a harmincas-negyvenes években folytatódott, a lehetőségek bővülését az 1839/ 1840-es országgyűlés törvényalkotása is elősegítette.9 A zsidó kereskedők mellett jelentős számban találunk Kanizsán keresztény kereskedőket is, akik egészen a reformkorig meghatározó szerepet játszottak a város kereskedelmi életében. 1813-ban a görög kereskedőkkel együtt még ők alkották a többséget, 1828-ra azonban az izraeliták több mint kétharmados arányukkal már megelőzték őket.10 Az 1830-as évektől meginduló gazdasági fejlődés mind a 7Kaposi 2006/A 63-65., 81., 85-86. p.; Kaposi 2006/B 269. p. 8 Kaposi 2006/A 79. p.; Kaposi 2006/B 264. p. 9 Kaposi 2006/A 79. p.; Kaposi 2006/B 263-265., 268-270. p. 10 Kaposi 2006/B 259., 261.p. 161
