Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Foki Ibolya: Nagykanizsa társadalmi-politikai életének fő vonásai a XVIII. századtól a XIX. század közepéig
Foki Ibolya: NAGYKANIZSA TÁRSADALMI-POLITIKAI ÉLETÉNEK FŐ VONÁSAI A XVIII. SZÁZADTÓL A XIX. SZÁZAD KÖZEPÉIG A Kanizsát 1690-ben a töröktől Batthyány Ádám vezérletével visszafoglaló császári csapatok gyéren lakott helységet és teljesen elpusztult vidéket találtak az itteni vár környezetében. A vár bevétele ugyanis gondosan kitervelt, módszeresen végrehajtott kiéheztetéssel történt. A szomszédos falvakat kiürítették, a termőterületek és élelmiszerkészletek elpusztultak, a lakosok közül, aki tehette, elköltözött. A vár körül és a korábbi váruradalom birtokain hatalmas kiterjedésű, összefüggő mocsaras terület jött létre.1 Ez az észak-déli irányultságú berek Kanizsán egy kissé összeszűkült, így azon egy töltés segítségével átjáró utat építhettek, amely az átmenő forgalmat biztosította. Az átjáró körül öt országos fontosságú útvonal futott össze: a Zalaegerszegen, Körmenden, Kőszegen, Szombathelyen, Sopronon át Bécs felé vezető út; a Keszthelyen, Sümegen, Veszprémen és a Balaton környékén át Pest-Budára vezető út; a Csáktornyán, Varasdon, Károlyváro- son át Fiumébe vezető út; a Légrádon, Kaproncán, Zágrábon, Károlyvároson át a tengerparthoz vezető út; valamint a Kaposváron, Szigetváron, Pécsen, Eszéken át a Balkán és a török területek felé vezető út. A végeláthatatlan mocsár, valamint a vidék lápos-ingoványos jellege miatt ez volt a legalkalmasabb közlekedési útvonal a környéken.2 A fenti utak itteni összetalálkozása a városi élet újraszervező- dése szempontjából szerencsés adottságnak bizonyult. Mivel a török valós veszélyt már nem jelentett, az élet hamar megindulhatott. A felszabadító harcok és a vár 1702-1703-ban bekövetkezett lerombolása során az addig Óvárosnak és Újvárosnak nevezett városrészek elpusztultak. Az elköltöztetett népesség az ún. Külső városba és a Rácvárosba húzódott, az előbbit egyre inkább Nagykanizsának, az utóbbit Kiskanizsának kezdték nevezni.3 A Batthyány Ádám helyébe lépő Christoph Georg von Berge várkapitánysága idején (1691-1697) jelentős számú német katonaság jött a városba. A vár elpusztítása után a katonák közül sokan helyben telepedtek le, így a török uralom idejé1 Degré Alajos: Nagykanizsa önkormányzata a XVIII. században. In: A nagykanizsai Thúry György Múzeum jubileumi emlékkönyve 1919-1969. Szerk. H. Kerecsényi Edit. Nagykanizsa, 1972. (Degré 1972.) 103. p.; Kaposi Zoltán: Földbirtok és társadalom Kanizsán (1690-1811). In: Zalai Múzeum 12. Szerk. Horváth László. Zalaegerszeg, 2003. (Kaposi 2003.) 194. p. 2 Kaposi 2003.195. p. 3Uo.; Kaposi Zoltán: Kanizsa történeti helyrajza (1690-1849). In: Nagykanizsa. Városi monográfia. 2. kötet. Szerk. Lendvai Anna - Rózsa Miklós. Nagykanizsa, 2006. (Kaposi 2006/A) 62. p. 159
