Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Közlemények Zalaegerszet történetéből - Csomor Erzsébet: "Szegények mindig lesznek köztetek..." A zalaegerszegi Ispita első másfél évszázada
Csömör Erzsébet: „SZEGÉNYEK MINDIG LESZNEK KÖZTETEK..." A zalaegerszegi Ispita első másfél évszázada „Szegények mindig lesznek köztetek" - mondja az írás, s valóban, újra és újra, elkerülhetetlenül szembe kell néznünk a szociális problémák okaival, összefüggéseivel. Meg kell találnunk a módját, hogyan kezeljük a perifériára, tartósan hátrányos helyzetbe került társadalmi csoportokat, „mert amikor bennünket elküldték, az útra bocsátó Hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni."1 Hazánkban a szegénygondozás intézményes kerete - az egyházak, városok, vármegyék által fenntartott - ispotály, a középkor óta létezett, a szociális gondoskodást még a 18-19. században is ez a jótékony intézmény látta el.2 A szegény- gondozásnak e formája a történeti Zala megyében is több településen volt ismert: Csáktornyán, Sümegen, Nagykanizsán, Balatonfüreden és Zalaegerszegen. A szegényügy feltárását sokrétű forrásanyag segíti: megyei statútumok, uralkodói utasítások, alapítványok, végrendeletek, jegyzőkönyvek. A szegényház, aggápolda nem kórházként működött, de természetesen a bent élők sokszor szorultak orvosi segítségre. Az ispotályba nem azért került valaki, hogy ott meggyógyítsák valamilyen bajából, és aztán hazaengedjék, hanem általában a gyámoltalan, elaggott, ellátatlan, nyomorult szegények, koldusok, idegen kóborlók befogadására, gondozására szolgáló intézmény volt, számukra biztosított ellátást. Annak ellenére, hogy az Ispita, Ispotály név honosodott meg, az intézményt a vármegyei közgyűlés indexeiben csak a latin xenodochium3 elnevezés1 Hamvas Béla: A láthatatlan történet. Akadémiai, Budapest 1988.159 p. 2 A szociális gondoskodásról lásd bővebben Gyáni Gábor: Könyörületesség, fegyelmezés, avagy a szociális gondoskodás genealógiája. Történelmi Szemle 1999.1-2 sz. 57-84. p. Kubinyi András: Orvoslás, gyógyszerek, fürdők és ispotályok a késő középkori Magyarországon. In: Főpapok, egyházi intézmények és vallásosság a középkori Magyarországon. Szerk. uő. METEM, Budapest 1999. 253-268 p. Kubinyi András: Ispotályok és városfejlődés. In: Várak, templomok, ispotályok. Tanulmányok a magyar középkorról. Analecta Mediaevalia II. Argumentum Kiadó, Pázmány Péter Katolikus Egyetem 2004. 187-195 p. Marie-Madeline de Cevins: A szegények és a betegek gondozása a középkor végi magyar városokban. Korall 2003. 11-12. sz. 47-74 p. Trócsányi Zoltán: A koldulás története. In: Kirándulás a magyar múltba. Szerk. Uő. Budapest 1937. 293-300 p. 3 A xenodochium eredeti jelentése vendégház, amely szállást és élelmet biztosított az utazóknak. Magyar zarándokok ellátására Szent István is alapított xenodochiumot a Szentföldön, és Konstantinápolyban. Józsa László: A szociális ellátás rendszere a Bizánci Birodalomban. Esély 2007/2. 63-76 p. 340
