Kardos Ferenc: „Veszedelmes habok között látszatik életünk forogni”. Források a zalai cigányság 18. századi történetéhez - Zalai gyűjtemény 65. (Zalaegerszeg, 2008)
Bevető: Források és adatok cigány közösségekről a 18. századi Zalából
lók is. A vezetéknevekben a Gőbölös, Kolompár, Szappanfőző foglalkozásnév fordul elő gyakran. A kötetben közölt forrásokban más foglalkozás-megjelölések (szűrszabó, csizmadia, molnár, stb.) csak a cigány gyermekeket nevelő nem cigány iparos családoknál fordulnak elő. A cigány asszonyok, gyermekek, öregek leginkább kéregetéssel, koldulással (mendico), faluzással (apróbb munkák elvégzésével a parasztportákon) kerestek kiegészítő jövedelmet (bár néhol, kovácsmunka híján, vagy zenélésre nem alkalmas böjti időkben jobbára a természet nyújtotta lehetőségeken túl a kéregetés tarthatta fenn a családokat). Van azonban mezei (idény) munkákat végző (labore manuali; labore rusticano), szolgálólány (ancilla) is köztük. Az összeírások sematikusan fogalmaznak, de még ezekből a sematikus fogalmazásokból is kiderül, hogy nagyon kevesen végeztek paraszti munkát, csak pár családnak volt földje, de ezek sem nagyobbak 1/8 teleknél. Bérelt földje lehetett még néhány családnak: „Görcsi Istóknak egy hold fölgye vagyon kukoricza alá való."39 E kis zsellérbirtokokat vélhetően a falvakba elszegődött cigány kovácsok vagy pásztorok illetményeként kapták. Az, hogy a mezei munka csak kevéssé van jelen a cigány közösségek életében a 18. század második felében, nem a vándorló életmódból adódik csak, hanem a korábbi földtelenségből fakadó nehézségekből is. Az iparral, kereskedelemmel foglalkozó cigány közösségeknek - föld híján - nem is volt módja megtanulni a földművelés jobbágyi gyakorlatát, igénye sem támadt a föld iránt. így nem csoda, hogy a cigányok a zalai összeírásokban csak házas vagy házatlan zsellérként fordulnak elő, s az sem, hogy az egerszegi cigányok a lókereskedés tilalma okán írt kérelmükben - igaz, az engedélyezett szarvasmarhatartás tekintetében- a gazdasági ismereteik és lehetőségeik hiányára hivatkoznak. Az iratokból látható, hogy a faluban élőket a falu beilleszti saját gazdasági életébe, a „bíró pálczája" alatt részt vesznek a közmunkákban. Példa erre a mind- szentkállai Gercsi István családjáról 1772-ben felvett összeírási ív: „Az földes u- raságnak gyöjteni ell hajtyák s migh benne tart ell nem bocsátyák és ha lovaik vannak tires hordókat is hordanak Badacsonra.''39 40 A dörögdi Kardos János és Kardos Mihály családjairól szóló 1772-es leírás érzékletesen mutatja be a letelepedett, befogadott, a falu életébe beillesztett, azaz integrált cigány család képét: „Dörögdi hellységben Kardos János, felesége Czipí Kata, Kardos Mihálnak feleségi Görcsi Judkajó házakban lak[na]k az falusi házak rendiben napkeletre az rétek felől Méltosághos Talliánné Asszonyom fundusán. Kukoricza földet adót felében, más földgyök nincsen, rétet semmit sem. Kovácsi mesterséggel és hegedűléssel töltik idejeket. Kész pénzt nem 39 Lásd: Monostorapáti, II.2.2. forrás. 40 Lásd: Mindszentkállya, II.2.1. forrás. 30
