Kardos Ferenc: „Veszedelmes habok között látszatik életünk forogni”. Források a zalai cigányság 18. századi történetéhez - Zalai gyűjtemény 65. (Zalaegerszeg, 2008)
Bevető: Források és adatok cigány közösségekről a 18. századi Zalából
fizetnek, hanem csak levél hordozást, győjtést, széna hordozást, egy szóval mire kivántatik hajtyák."41 A megélhetés stratégiáját tekintve két folyamat rajzolódik ki, mindkettő érdemes több megyét is átfogó vizsgálatra. Az egyik stratégia a kézművesség, a szórakoztatás (zenélés, jóslás) és a kéregetés, koldulás variációira épül. Célja alapvetően az adott helyen a megélhetés biztosítása, csak munka, kenyér híján vándorol tovább ez a család. A források alapján úgy véljük, hogy ahol a megélhetést alapvetően biztosította a kovácsolás - például mezővárosokban vagy uradalmakban - ott a cigány család elindult a megtelepedés útján. Ahol nem, ott két út látszott: átállni egy másik, a letelepedés körülményei közt is megélhetést biztosító megélhetési formára, a zenélésre, vagy folytatva a vándorlást bekapcsolódni a vándoriparba és kereskedelembe. Véleményünk szerint a 18. század második felének végén megy végbe a zenész (mint csak kizárólagosan zenélésből megélő) cigányság és a zenélésről lemondó kovács cigányság különválása egymástól, amit a vármegye is elősegít az olyan rendelkezésekkel, mint a jobb cigány zenészek összeírása és megtartása, a rosszabbak ellehetetlenítése eszközeik elvételével.42 A század közepén még sok család űzi alkalmanként mind a két mesterséget. Az itt is közölt 1768-as összeírásban csak együtt fordul elő a kovács („faber") és a hegedűs „fidicen", külön nem találunk csak hegedüléssel foglalkozót. A másik megélhetési stratégia a kereskedelemben - elsősorban a lókereskedelemben -, való részvétel, mely alkalmanként az uradalmak megbízásából is történhetett. Ez a kereskedelem és azzal összefüggő, vásárokban kínált szolgáltatások (jóslás, jövendőmondás, apróbb szolgálatok) mobilisabb életmódot feltételeznek. E tevékenységről nem szól sok forrás, de a perszövegekből levonható a következtetés: a rendeletek adta keretek nehezítették e kereskedő tevékenységet, a letelepedés folyamata e családoknál nem, vagy nehezebben indult el. A kereskedelem az a foglalkozási ág már ekkor is, mely hamar összekapcsolódhatott a kor szürke- és feketegazdaságával. Alapvetően ennek a folyamatnak sincs etnikai jellege, nem cigány elkövetőket is találunk szép számmal, azonban a vándorló cigány közösségek közül az erre specializálódottak gyorsan mozogtak, több vármegyének is bejárták vidékét egy-egy esztendőben. Azonban a kereskedésből élő közösségek is integrálódhattak - mint az a fenn említett egerszegi példa, Burka Márton kovács és lókereskedő gazdasági kapcsolata a uradalommal is jól mutatja - a helyi gazdasági és társadalmi környezetbe. 41 Lásd: Dörögd, II.2.5. forrás. 42 Lásd: 1.1. forrás. 31
