Kardos Ferenc: „Veszedelmes habok között látszatik életünk forogni”. Források a zalai cigányság 18. századi történetéhez - Zalai gyűjtemény 65. (Zalaegerszeg, 2008)
Bevető: Források és adatok cigány közösségekről a 18. századi Zalából
zössége elvárásainak. Ezért kemény kézzel vezeti saját közösségét, illetve nem tűr meg más, rivális cigány közösséget a település közelében. A vádló cigány ezekben az esetekben többnyire olyan, akit a településről az illető cigány elzavart, illetve akivel nem tudott üzletet kötni. Figyelmet érdemlő, hogy az ilyenként említett cigány személyek (forráskötetünkben az egeraracsai Turba János vajda, a zalaegerszegi, az uradalommal is kereskedő Burka, a gellénházi Horváth Ferenc) és családjaik integrálódtak a helyi társadalomba, s hogy velük szemben előítéletesség nem alakult ki. Az asz- szimilációnak viszont sem a befogadók, sem a befogadottak részéről nem találtuk szándékát. A vármegyénél kezdeményezett kisebb eljárások A vármegye vezetéséhez - alispánhoz, szolgabírókhoz, közgyűléshez, törvényszékhez - több olyan kérelem, folyamodvány íródott, melyet a megyei közgyűléseken megtárgyaltak, s mely kapcsán intézkedéseket tettek. Ezen túl a helytartótanácsi rendelkezések vármegyei végrehajtása során keletkeztek még kisebb megoldandó ügyek (mint például körözött személyek keresése kapcsán). Ilyenre példa a lótartás szabályozó rendelkezés ellen felszó- lamló Árvái János és Gercse Ferenc sümegi cigány kovácsok kérelme ló tartásának engedélyezése ügyében. Ezek egy része nagyobb üggyé vált, peres eljárást indított el, általánosabb rendelkezést indukált, más részük azonban a település (falu, mezőváros) joghatósága közbevetésével, esetenként közvetlenül a szolgabíró által intéződött el. Némelykor nem a vármegye joghatóságához tatozó, de a vármegye közbenjárását kérő folyamodványok is születtek. Ilyen például Zalaegerszeg mezőváros és birtokosa, a Veszprémi Püspökség cigányokat is érintő, kötetünkben utolsó iratként közölt beadványa, amelynek elintézésére vonatkozólag nincs több adatunk, de valószínűleg informális vagy formális módon közbenjárt a megye vezetése. E forráscsoport értéke elsősorban az, hogy az általános összeírásoknál, a sajátos eljárású peres ügyeknél sokkal közvetlenebb, plasztikusabb módon mutatnak be egy-egy élethelyzetre, gazdasági kapcsolatra, szociális viszonyra rámutató jelenséget. Példaként a nem ebben, hanem a gyermekkel kapcsolatos iratokat egybefoglaló tematikus csoportban közölt forrást, az egerszegi orvos, Simonffy István levelét említem, ahol az ő panaszából kiderül, hogy az egerszegi árva és cigány gyermekeket is neki kell a vármegye szűkösnek vélt költségén gyógyítania (míg más járásbéli kollégáinak kevesebb ilyen ügyfele van). 26
