Kardos Ferenc: „Veszedelmes habok között látszatik életünk forogni”. Források a zalai cigányság 18. századi történetéhez - Zalai gyűjtemény 65. (Zalaegerszeg, 2008)

Bevető: Források és adatok cigány közösségekről a 18. századi Zalából

Honitól messze eső megyékben helyezték el. Zala vármegyébe tíz, vagy tizenkettő gyermek került, későbbi sorsukról még nem tudunk.

Perek és perekkel kapcsolatos iratok

A perszövegek történeti forrásként való értelmezésekor a cigányság története szempontjából az első kérdés: kire is vonatkozik e forráscsoport, s milyen korlátái lehetnek e forrástípus felhasználásának? A cigánysággal kapcsolatos eddigi perszöveg közlések közül30 a legfontosabbnak Nagy Pál forrásközlései tűnnek. Ő a 16-18. századi periratokból ad közre egy válogatást két kötetben.31 Ebből a két kötetből, s más forrásközlésből is látható, hogy a perek közül az „cigányper", melyben cigány etnikumúként meghatározott a per valamely szereplője.

Az egész 18. századi cigány társadalomra vonatkozóan azonban nem, csak annak a jogszolgáltatás elé került rétegére adnak hiteles adatokat e szövegek.

A perszövegek korlátozott felhasználási lehetőségeinek további okai:- A cigánysággal kapcsolatos perek az életnek csak azon a területéről, és azon jogviszonyok közt keletkezhettek, melyek jellemezték a korabeli cigány valóságot. így például nem találunk birtokpert, örökösödési pert, csak kisebb értékű vagyon elleni bűncselekményeket (lopás, garázdaság) és a szabadosabb életmóddal kapcsolatos eseteket (paráznaság, káromkodás, részegség, stb.). Ezekben a bűnügyekben mindig megjelennek a nem cigány kapcsolatok is. Az sem véletlen, hogy a jóslással, kéregetéssel foglalkozó cigány asszonyok is feltűnnek a boszorkányperekben.- A peres eljárásoknak a 18. században nem volt etnikai jellegük. A vádlottak nemzetiségét, vallását, családi állapotát ugyan regisztrálták (ahogyan a tanúkét is), de ezt nem vették semmilyen módon sem figyelembe az eljárások során.

Mária Terézia és II. József uralkodása alatt keletkezhettek volna perek a cigányság életmódját megváltoztató utasítások végrehajtása során, azonban erre nem volt lehetősége a cigány családoknak, lévén a vármegye vezetése hajtotta végre az utasításokat, s ezeket perben vitatni sem jogalapjuk, sem anyagi lehetőségük nem volt. így az ilyen ügyekben csak néhány panaszos levél keletkezhetett, keletkezett.

A cigányság esetében tehát polgári peres eljárásra csak kevésbé számíthatunk, leginkább néhány városi, jobb módú cigány család esetében, a cigány személyeket érintő peres ügyek többsége büntetőper.

Fontos kérdés a peres ügyek tekintetében a vajdaság intézményének kérdése. A Mária Terézia kori rendeletek egyértelműen a vajdaság megszüntetését és a cigányok falusi, városi bíró „pálcája alá" vettetését írták elő. Az 1773-as össze30 MEZEY B. 1986.129-131. p.

3’ NAGY P. 2000; 2002.

24