Kardos Ferenc: „Veszedelmes habok között látszatik életünk forogni”. Források a zalai cigányság 18. századi történetéhez - Zalai gyűjtemény 65. (Zalaegerszeg, 2008)

Bevető: Források és adatok cigány közösségekről a 18. századi Zalából

írásokból látható, hogy ez erős elvárás volt, néhány kivétellel mindenkinél a falu, város joghatósága („loci judici subjectus est") vagy „a bíró pálczája alatt" megjelölés szerepel. Azonban a perszövegek és a perekkel kapcsolatos iratok (például Turba vajda ügye32), a vármegyéhez küldött kérelmek, folyamodványok mind arról tanúskodnak, hogy ez az összeírási bejegyzés nem általá-nosan érvényes állapot, a vajdaság intézménye, a hozzá kapcsolódó cigány jogszokások általánosan ismertek, elfogadottak.

A büntetőperek, a nagyobb jelentőségű ügyek azonban nem kerültek a falu bírája és esküdtjei elé. Azokat a megye törvényszéke tárgyalta, ha azok sem az úriszékek, sem a privilegizált városok hatáskörébe nem tartoztak.

Az úriszék illetékessége akkor állt fönn, amikor a cigány személyek a földesúr jobbágyai voltak, vagy a földesúr joghatósága alá eső területen folytatták a per tárgyát jelentő cselekményt.33 A területi elv fontos körülmény a cigánysággal kapcsolatos perek vizsgálatánál, hiszen az úriszék elé került esetének nagy része nem az úriszék területén élő, hanem éppen oda vándorolt cigány közösségek cselekedeteit tárgyalta. Sőt, a bűnözésből élő személyek, bandák - legyenek azok magyarok, cigányok, horvátok, legyenek nemtelenek, vagyonuk vesztett nemesek, szökött katonák, legyenek tolvajok, rablók, orrgazdasággal foglalkozók, csalók - illetőségét, eredeti lakhelyét bajos is volna kideríteni, hiszen éppen a mobilitást használják (sokféle álnevükkel együtt) egyik védekezési, megélhetési stratégiaként.

Két érdekes, a cigány közösségek integrációjára fényt vető jelenség is kirajzolódott a források átnézése során:

1. A cigány származású vádlottat az esetek egy, nem jelentéktelen részében más, cigány közösségbeli vádolta be, és a vádlottat a településen élő nem cigány lakosok védték meg. Az eljáró szolgabíró, esküdtek igyekeztek felderíteni az orgazdákat, így kifaggatták a vádlott személyt, aki maga mentése, kényszer hatása, büntetése csökkentése, vagy bosszú okán vádolta be a másik cigány félt. Őt viszont nem cigány üzletfelei (például a kocsmáros), falubelijei védték, azaz kirajzolódik egy - mai nyelven szólva a „szürkegazdaságot" mutató - gazdasági, kereskedelmi kapcsolatrendszer.

2. A bevádolt cigány személyt a nem cigány lakosok helyes életvitelűként ismerik. Jó ideje a cigány családot, közösséget, annak belső autonómiáját elfogadják, bár nem üzletfelek, nincsenek szorosabb gazdasági kapcsolatban - mint az előbbiek -, de néhol munkakapcsolatban is vannak. Ezért védik őket. A vádlott tudatában van elfogadottságának, és ezért igyekszik megfelelni befogadó kö32 Lásd: IV. 5. sz. forrás.

33 A XVIII-XIX. századi úriszék hatásköréről KÁLLAY 1.1985. 52-85. p.

25