Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)

Politikai küzdelmek Zala megyében 1918-1931

megyei törvényhatóság tagja, volt munkapárti képviselő indult, aki 1920-ban csak azért nem vállalt mandátumot, mert a Friedrich-kormány intézkedéseinek legitimitását nem ismerte el. Az új választáson azonban már elfogadta a kormánypárt jelölését.

Érdekes megfigyelni azt, hogy az Egységes Párt jelöltjei valamennyien újak. A legtöbb volt kormánypárti képviselő most más párt színeiben ismerhető fel: Reischl Richárd, Túri Béla, Tarányi Ferenc és Fangler Béla a különböző kereszténypártok jelöltjeként indult újra. Ebből a tényből kiindulva utólag kijelenthetjük, hogy az 1920-as választás győztes politikai irányzata, a kormánypárton (KNEP) belül a legitimista kereszténypárti volt (a névsorhoz még Szmrecsányit is hozzászámolva). Ez az irányzat azonban jelentős belpolitikai presztízsveszteséget könyvelhetett el a választásokat megelőzően. IV. Károly sikertelen visszatérési kísérletei a legitimizmus vezérgondolatának kudarcát és kivihetetlenségét mutatta. Az egységes párt létrehozásán munkálkodó Bethlen kezébe ez döntő lehetőséget adott a kormánypárt átalakítására. Ez látszott az alaposan megújult zalai jelöltlistán is. A legtekintélyesebb személy Kállay volt, de szükség volt egy országosan ismert politikus személyére, az ellenzéki vezér, Rassay Károly ellenjelölése miatt. A korábbi képviselők vagy jelöltek közül Ujváry Géza önkormányzati szinten folytatta tovább a politikai pályafutását, maga is támogatta Kállay „lehívását".128 Bosnyák Géza - aki bár nem lett képviselő - szintén tagja volt a megyei törvény- hatósági bizottságnak, amely 1927 januárjában a megalakuló felsőház tagjává választotta. A legitimista Szmrecsányi György, aki egyébként az országgyűlés alel- nöke volt, 1921 februárjában az Andrássy-féle kereszténypártnak lett a tagja, és a következő választáson Győrszentmártonban indult e párt jelöltjeként, ahol hajszállal maradt alul Sokorópátkai Szabó Istvánnal szemben. Régi kerületét, Zalaegerszeget - mint látni fogjuk - pártvezérének adta át. Érdekesen alakult a szélsőjobboldali gondolkodású, fiatal katolikus pap, Zákány Gyula sorsa. Ő meglepő politikai irányváltásba kezdett 1921-ben. A budapesti napilapokban - Magyar Hírlap, Az Est - megjelent interjúiban elítélte az általa korábban oly nagyra tartott ÉME tevékenységét és Vázsonyi Vilmos demokrata pártja felé kezdett közeledni. A zsidó származású Vázsonyi és pártja a szélsőjobboldal szemében természetesen az egyik fő ellenségnek számított, Zákány választói és az őt delegáló tapolcai pártszervezet nem győzött úrrá lenni megdöbbenésén. Végül 1922. január 22-én nyílt levélben határolódtak el képviselőjüktől, arra kérvén, hogy többé ne is tegye be a lábát a választókerületbe.129 Helyére nem radikális személyt, hanem egy gazdasági szakembert, ismert közéleti embert, Forster Eleket jelölték, aki függetlenként, de legitimista kereszténypárti programmal indult harcba.

128 Zalai Közlöny, 1922. február 7. Kállay jelölése tehát már február elején publikus volt.

129 Tapolcai Újság, 1922. január 22.

54