Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)

Politikai küzdelmek Zala megyében 1918-1931

Az újkonzervatív zalai politikai elit számára komoly erőpróbát hozott az 1905- 1906. évi válság eseménysora, amelyben a megye a kormánnyal szembeszálló tábor egyik zászlóvivőjévé vált. A kibontakozó politikai válságban az ellenzék a passzív rezisztenciát választotta, s elutasított minden együttműködést vagy egyezkedést a kormányzattal. Az ellenállást egy 60 tagú grémium irányította, amelynek összetétele jól reprezentálta a megye politikai elitjének hangadó társadalmi csoportjait.28 Ennek gerincét a birtokos rétegek és a soraikból kikerülő tisztviselői apparátus szövetsége képezte.29 A szövetkezett ellenzék vezérei a megyében élő Batthyány grófok és az ezer holdon felüli nagybirtokosok mellett a Függetlenségi és 48-as Párt helyi elnöke, Bosnyák Géza, valamint Eitner Zsig- mond és a néppárti Farkas József voltak.30 A kormány az ellenállás letörésére, a megye élére a leváltott főispán helyére kormánybiztost, majd annak teljes kudarca után királyi biztost nevezett ki. Mindkét kirendelt személy a hivatalát csak komoly katonai kíséret segítségével tudta elfoglalni. 1906 április elején létrejött az egyezség az uralkodó és az ellenzék között, amely Zala megyében is az „alkotmányvédők" diadalát hozta, s a főispáni széket a 60-as bizottság elnöke, gr. Batthyány Pál foglalhatta el.

A lezajlott politikai események legfontosabb tanulságának az újkonzervatív rétegek politikai pozíciójának megerősödése tekinthető. A Fejérváry-kormányt támogató csoportok kizárólag a két városban, Nagykanizsán és Zalaegerszegen fejtettek ki komolyabb aktivitást.31 A Kristóffy belügyminiszter által meghirdetett választójogi reform mozgósította a munkásságot is, ekkor zajlott le például a megyeszékhely történetének első munkás nagygyűlése.32 A Nagykanizsán tartott munkásgyűlésen Tarczai Lajos, a Népszava újságírója szónokolt volna, azonban a kiskanizsai városrészből toborzott földművesek, több ezren, a gyűlést megza28 Földbirtokos vagy bérlő: 42 fő, ügyvéd: 6, egyházi személy: 5, birtokos paraszt: 3, két tisztviselő (az alispán és egy járásbíró), egy tanár és egy gyáros. A túlzottan egyoldalú összetételű bizottság később kiegészült további 20 fővel, akik között már az értelmiségiek voltak többségben. Vajda 1994. 254. p. Az egyetlen gyáros, Eitner Zsigmond sümegi bőrgyáros volt, de ő sem tekinthető a megyei tőkés vállalkozó rétegek képviselőjének, őt ugyanis kapcsolatrendszere a hagyományos úri rétegekhez kötötte, amit az is bizonyít, hogy testvére, Eitner Sándor is 2000 holdas birtokán gazdálkodott.

29 A földbirtokos rétegek és a vármegyei tisztviselői gárda származási összefonódására a legjobb példát a szolgabírák szolgáltatják, akik között 1905-ben a következő ismertebb neveket látjuk: Malatinsz- ky Lajos, Thassy Lajos, Gyömörey István, Bogyay György, Skublics Ödön vagy Farkas József fia, Farkas Kálmán.

30 Vajda 1994. 253-255. p. A bizottságban rajtuk kívül több, később jelentős politikai szerepet játszó személy is volt: Barcza László, Forster Elek, Koller István, Malatinszky Ferenc, Oltay Guidó, Szent- mihályi Dezső, Tarányi Ferenc, Thassy Gábor, illetve a későbbi főispán, Gyömörey György apja, Gyömörey Vince.

31 Uo. 262. p.

32 „Zalaegerszegen pedig eleven szocialistát ember fia még nem látott." - írta a helyi lap a munkásgyűlésre érkező budapesti szociáldemokrata kiküldöttre utalva. Zala, 1905. augusztus 24. idézi Vajda 1994. 263-264. p.

21