Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)
Politikai küzdelmek Zala megyében 1918-1931
várták, az ellenzéki koalíciót éltették, s az összecsapást csak a teljes létszámban kivezényelt rendőrség tudta megakadályozni. Mindezek eredményeként az iparosokból, kereskedőkből álló polgári rétegek, valamint a munkásság képviselői döntő vereséget szenvedtek és a hazafiatlanság bélyegét kapták. A koalíció 1910-ben bekövetkező bukása sem hozott Zala megyében politikai fordulatot, csupán kisebb átalakulást. Bár a Katolikus Néppárt képviselőinek száma megfogyatkozott, az 1905-ben vezérszerepet játszó politikusok a választásokon sikerrel szerepeltek, hiszen Batthyány Pál, Eitner Zsigmond és Bosnyák Géza is mandátumot szerzett, utóbbi éppen Nagykanizsán. Ugyancsak őrizte mandátumát Darányi Ignác, aki a koalícióban másodszor töltötte be a földművelésügyi miniszteri posztot. Mindez tehát arra utalt, hogy a XIX. század végén létrejött újkonzervatív áramlat a megyében olyan hegemón politikai erővé vált, amelynek vezetői a földbirtokosok és tisztviselők közül kerültek ki, szélesebb társadalmi bázisát pedig a velük együttműködő parasztság alkotta. 3. A háborús vereség következményei és a hatalomváltások Zala megyében Az első világháború befejeződése Zala megyében is bomlást és zűrzavart hozott magával. A legtöbb gondot a frontról hazaszökött vagy leszerelt katonák garázdálkodása okozta. A háborús szenvedések sokakat bosszúra sarkaltak, elsősorban a felelősnek tartott államhatalom helyi képviselőivel szemben. Több helyen azért támadták meg a falusi jegyzőket, mert a háború idején kiutalt hadisegélyek igazságtalan elosztásával vádolták őket. Máshol azok a - főként előkelőbb társadalmi csoporthoz tartozó - családok váltak célponttá, akiknek férfi tagjai nem vettek részt a háborúban. Az „urak elleni gyűlölet" évszázados paraszti szemlélete ismét élő valósággá vált. A legnagyobb gondot a rendfenntartó szervek és a katonaság hiánya jelentette. Ennek következménye lett a megye délnyugati határterületein, a Muravidéken kialakult rendkívül kritikus helyzet, ahol az etnikai ellentétek jelentették a legnagyobb problémát. Itt a leszerelt horvát katonákból álló bandák, az ún. „zeleni káder", azaz zöld káderek veszélyeztették a lakosság nyugalmát.33 Miközben 1918. október végén és november első napjaiban Budapest az őszirózsás forradalom lázában égett, a végvidék - így Zala megye határterülete is - túlzás nélkül állítható, hogy élet-halál harcát vívta. A Muraköz határát, a Dráva vonalát kezdetben mintegy 800-900 fős katonai kontingens védte az esetleges hor53 A témáról részletesen lásd: Csóti 2000. 218-220. p. 22
