Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)

Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1918. november 2. - 1931. december 22.

kát. A reparáció elintézetlen kérdése lebegett felettünk és a külföld egy része gyanakodva, más része közömbösen nézett felénk. Bent az országban pedig a közrend igen bizonytalan alapokon nyugodott. Önbíráskodás, atrocitások nem tartoztak a ritkaságok közé és csak sovány vigasztalással szolgálhatott az, hogy a viszonyok a legtöbb legyőzött és sok győztes államban sem állottak volt túlságosan jobban.

Ha ma tekintünk végig az országon, úgy bizonyára meg kell állapítanunk, hogy úgy gazdasági, mint kül- és belpolitikai vonatkozásokban igen nagy lépésekkel mentünk előre. Az állampénzügyeknek a népszövetségi terv alapján végrehajtott rendezése állandó értékű pénzt és a gazdasági fejlődésnek stabil alapokat biztosított.

Újra tagjává váltunk az európai népek közösségének, amely közösség nemcsak plátói érzés, hanem pozitív támogatás formájában is megnyilvánult. Bent az országban nemcsak az élet- és vagyonbiztonság, és a törvények tisztelete van újra helyreállítva, hanem az az érzés is mindjobban megerősödik az emberekben, hogy egy erőteljes és céltudatos kormányzati vezetés mellett ezt a már helyreállított és biztosított társadalmi és közéleti rendet többé semmiféle agitációs siker megtámadni és veszélyeztetni nem fogja.

Ennek a biztonságnak az érzete az, ami az országszerte élénkebbé teszi a szabadságjogok teljes helyreállítására irányuló törekvéseket. Azt a kívánalmat, hogy újra a régi békeidőnek megfelelő állapot létesüljön, az egyesülési és gyülekezési jogban, az esküdtszéki bíráskodás és a sajtószabadságok terén. Talán felesleges is hangsúlyoznom is Önök előtt, hogy én már családi tradícióimnál fogva is mindig a jogok kiterjesztésének és nem azok megszorításának vagyok a barátja. Hiszen az én nagyatyám, Kállay Ödön volt a 48-as eszméknek nemcsak a szószéken, de mint magyar kiküldött, a Bécs városi barikádokon is egyik lelkes szószólója. Nekem igazán nincs szükségem arra, hogy ezeknek az eszméknek a jelentőségét a budapesti demokratáktól tanuljam meg.

De amilyen mérvben törekedtem annak idején felelős állásomban is és amilyen mérvben szószólója vagyok ez idő szerint annak, hogy köz- és társadalmi életünk minden terén mihamarább a békebeli állapothoz térjünk vissza, úgy viszont teljesen átérzem azt a felelősséget is, amelyet egy elhibázott lépésért a kormánynak viselnie kellene. Mindaddig, míg egy, még megoldatlan orosz kérdéssel állunk szemben, és amíg az emigráció aknamunkája a nemzet ellen meg nem szűnik, óvatosnak kell lenni. Ez nem bátortalanságot, vagy szűkkeblűséget, hanem felelősségérzetet jelent.

Mert a jogokkal nemcsak élni, a jogokkal visszaélni is lehet, és a jogok és szabadságok igazi értéket csak akkor jelentenek, ha úgy illeszkednek be a társadalom életébe, hogy minden tagjának egyformán hasznára váljanak.

Ez nem negáció, hanem azt jelenti, hogy helyesen járt el a kormány a múltban, mikor a fokozatos haladást tartotta szem előtt és azt jelenti, hogy a jövőben, ami358