Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)
Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1918. november 2. - 1931. december 22.
kor majd gyorsabban kell haladnia, egyben biztosítékot is kell szereznie a jogokkal együtt járó és a társadalommal szemben fennálló kötelezettségek teljesítésére nézve is. A miniszterelnök számos programbeszédében világosan precizírozta a maga ezzel azonos felfogását. Abszolutizmusra való törekvéssel tehát igazán nem lehet megvádolni bennünket. Kijelentette a miniszterelnök, hogy a polgári jogokat és szabadságokat fokozatosan helyre fogja állítani. Az ellenzék azonban ezzel sincs megelégedve. Ha megkérdezzük tőlük, hogy valójában mit akarnak, azt hiszem, alig felelhetnének mást, mint hogy ellenzékieskedni akarunk. Én, tisztelt uraim, ezt a törekvést sem veszem túlságosan rossz néven. Nekünk, ami építő munkánkban, a higgadt és objektív kritikára mindenkor szükségünk van. Amitől én most a vidéki választások helyzetét végig tekintve félek, az nem annyira a minden áron való ellenzékiségnek, hála Istennek, már hanyatló szelleme, hanem inkább egy valóban megalapozott és szerves kapcsokkal egybefűzött polgári ellenzéknek a hiánya. Pedig az új parlament számos és minden egyesnek az életére igen mély kihatású problémák megoldása előtt áll. Hisz alkotmányjogi törvényhozásunk még befejezve nincsen, a szabadságjogok helyreállítása - amint említettem - még számos új intézkedést tesz szükségesé, s ezeken felül itt vannak komoly gazdasági kérdéseink a produkció emelésének és a nemzeti jövedelem jobb megoszlásának a kérdései. Ezekről az utóbbiakról kívánok pár szóban szólni. Egyike a legjobban vitatott témáknak, a hadikölcsönöknek a kérdése. Véleményem szerint a hadikölcsönök kamatszolgálatára évi 10-12 millió koronát kellene beállítani az állami költség- vetésbe, s az így rendelkezésre bocsátandó összeget az eredeti jegyző kötvénybirtokosoknak, elsősorban és főképpen a biztosítottaknak, a gyámoltaknak és gondnokoltaknak és kauciósoknak a jobb anyagi helyzetbe juttatásának a céljaira fordítani. Másik fontos problémánk a köz- és magánalkalmazottaknak, különösen pedig a nyugdíjasoknak a kérdése. Kétségtelen, hogy mindezek fizetése, illetve nyugdíjellátása tekintetében, mielőbb a békebeli állapotokhoz kellene visszatérni. A probléma megoldása azonban igen nehéz az ellátandóknak a nagy száma folytán. A pénzügyminiszter keresi a megfelelő megoldást és tárgyalásainak eredménye a legközelebbi büdzsében előreláthatólag már jelentkezni is fog. Az kétségtelen, hogy az az összeg, amely a jelzett célokra a büdzsében jelenleg felvéve van, csak szaporodhatik, de nem apadhat. A normális létszámhoz való visszatérés tehát nem járhat azzal a következménnyel, hogy az így felszabaduló összegek más állami szükségletek céljaira fordíttassanak, hanem ezeket mindenkor arra kell felhasználni, hogy a régi és új nyugdíjasok közötti különbség fokozatosan elimináltassék. 359
