Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)
Politikai küzdelmek Zala megyében 1918-1931
vát, szerb vagy egyéb betörő rabló csapatok ellen. A katonák java része azonban október végére megszökött, így a terület védtelenné vált. Október utolsó napjaiban a térségben mindennapossá vált a fosztogatás és a rendbontás. Főként a harctérről hazaérkezett katonák alkották a magvát azoknak csoportoknak, amelyek a rablásokat kezdeményezték. A „zöld káderek" létszáma egyes beszámolók szerint elérte az 50 ezer főt is. Szerencsére ezek egyelőre a Dráva túloldalán tömörültek, de betörésük veszélye napról napra növekedett. Ennek eredményeként november 2-án a légrádi Dráva-híd őrségét a vármegye vezetése visszarendelte, mert a gyenge őrség egy erősebb betörést nem tudott volna feltartóztatni. Ugyanezen a napon borult fel a rend Perlakon is, ahol a tömeg üzleteket, hivatalokat fosztott ki, elűzte a tisztviselőket és a csendőrséget. Hasonló helyzet alakult ki az elkövetkező napokban Belatincon, Muraszerdahelyen és Drávavásárhelyen is. Nagykanizsa és Zalaegerszeg megtelt menekültekkel. November 3-án kétségbeesetten jelentette a Csáktornyái főszolgabíró, hogy a város felé egy többszáz fős, felfegyverzett tömeg közeledik. Bosnyák Géza,34 Zala megye főispánja és Kolbenschlag Béla alispán,35 akik a vármegyét ekkor irányították, nem tehettek mást, mint a város elhagyására szólították fel a magyar hatóságokat. Ekkor azonban váratlan segítség érkezett: Varasd város horvát rendőr- kapitánya reguláris horvát katonasággal szétverte a fosztogatni készülő hordát. A hivatalos horvát-magyar párbeszéd eredményeként bebizonyosodott, hogy a horvátok nem szándékoznak megszállni a Muraközt, sőt - mint láthattuk - még a rend helyreállításában is segédkezet nyújtottak a magyar hatóságoknak. A vármegye vezetésének erőfeszítései ezek után arra irányultak, hogy - miután a kormánytól semmilyen segítséget nem kaptak - saját karhatalmat állítsanak fel. Ismét a véletlen sietett a szorongatott helyzetben lévő magyar hatóság segítségére. Az olasz frontról a Csáktornyái állomást érintve indult haza a 13. jászkun huszárezred néhány százada. Ezekből a katonákból a járási szolgabíró erős különítményt állított össze, amelyhez csatlakoztak a közben toborzott helyi, valamint ide érkezett zalaegerszegi nemzetőrök is. A különítmény azonnal útnak indult Perlakra, ahol gyorsan rendet teremtett, akárcsak a közeli Alsómihályfalván és Muracsányban is. Az események hatására november 6-án a főispán az alsólendvai, a Csáktornyái, a letenyei, a novai valamint a perlaki járások területére statáriumot hirdetett meg. A helyzetet tovább nehezítette, hogy Ausztria irányából is betörés érte a térséget, onnan szlovén fosztogatók foglalták el Stridóvárt és Muraszombatot. A most már ütőképesnek számító karhatalmi alakulatok - amelyeket egy szakasz matróz is tovább erősített - megosztva, egyszerre több irányban kezdték el a rendterem34 Bosnyák Géza Zala vármegye főispánja 1917. július 7. és 1918. december 13. között. 35 Kolbenschlag Béla 1907 és 1917 között Zala vármegye főjegyzője, 1917-től 1922. március 2-ig a vármegye alispánja, 1921 júniusától a főispáni teendőket is ellátó alispánként. 1922. március 2. és december 19. között a vármegye főispánja. 23
