Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)

Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1918. november 2. - 1931. december 22.

nősen a legelő hiánya miatt állatállományunk a legnagyobb katasztrófának van kitéve. Áprilisban vagyunk, májusban már a legelőnk teljesen le lesz legelve, jószágállományunkat továbbra ellátni a mai viszonyok mellett képtelenek vagyunk. Azon alázatos kérelemmel fordulunk Nagyméltóságodhoz, kegyeskedjék a főkáptalannál magas befolyásával odahatni, hogy alázatos kérelmünk soron kívül tel- jesíttessék, és a község a kérelmezett 100 hold legelőt mérsékelt bér megfizetése mellett megkapja."

Ezt a kérvényt most talán tizedszer nyújtják be, ha nem is a földmívelésügyi miniszter úrhoz, de a főkáptalanhoz, ellenben a hatalmas birtokból ez a község sohasem tudott magának egy darabot sem bérbe megszerezni.

Ugyancsak nem tudott azonban bérletet szerezni gróf Somssich Antal úrtól sem, akivel különben a következő eset történt. A híres Ormándpusztának 1600 holdja kalászozik a gróf úrnak. A kommün bukása után a gróf úr maga elé hivatta a cselédeit és mindegyiknek annyi pofont adott, ahány holdat a nevükre írattak maguk számára a Búza Barna féle rendelet alkalmával. A gróf úr azután elment katonának a lengyel légióba, és ma, Szent György napján, talán éppen ezen órában, 52 cseléd közül 30 családot tesznek ki, akiknek most már sem lakásuk, sem kenyerük nem maradt. Ezzel szemben a grófi birtok 1600 katasztrális hold földjéből 150 hold van bevetve zabbal, 80 hold kenyérmagvakkal, a többi pedig parlagon hever. Komárváros községben 2500 lakosnak mindössze 1040 katasztrális hold földje van. (Mozgás.)

Itt még egyszer az urasági cselédek sorsára akarok rátérni. Nem akarom magam kiszínezni a dolgot, azonban a véletlen a kezemre játszott, mert éppen a mai napon jött egy másik levél, amelyben a következők állanak: (olvassa):

„Bocsánatot kérek, hogy ezen kéréssel alkalmatlankodom, mint alulírott, hajói emlékszem nagyságodnak azon kijelentésére, amely szerint minden egyes esetben rendelkezésére áll választóinak. Mély alázatossággal esedezem nagyságodnak kegyes színe elé, amiért panaszkodom arra, hogy én Soós János 65 éves cseléd, a gróf Széchenyi Béla pölöskei uradalmában éltem 29 évet, és egy társam 45 évet, és most minden ok nélkül útnak bocsátottak bennünket. Alázattal könyörgök nagyságodnak, méltóztassék megmondani, mit tegyek. Egy fiam volt, akiben reménykedtem, bíztam, az a harctéren maradt. Nincs lakásom, senki meg nem fogad. Koldulni hiába megyek, munkát nem kapok. Mit tegyek? Mindenki azt mondja, aki megette a húsát, egye meg a csontját is. Mindenfelé járok-kelek, sehol nem kapok lakást, mindenki csak azt állítja: nekem kell kapnom lakást az uradalomban és kenyeret is. Ez meg nem történt még soha, csak éppen nálunk. Mély alázattal kérem nagyságos képviselő úr, méltóztassék rajtam segíteni, ha pedig nem lehet, vagy nem bír eltartani az a birtok, amelyen 30-40 évet eltöltött egy cseléd,

227