Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)

Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1918. november 2. - 1931. december 22.

azt a pár keserű napocskát, és ha nem töltheti ott a jobbakat, ahol a rosszabbakat töltötte, akkor legjobb, nagyságos uram, ha csak annyi tekintetért szolgálunk szegény cselédek, mikor elöregszünk, állítsanak gépfegyver elé, ne hagyjanak öregségünkre kínlódni. Soós János juhász, Baranyai puszta, utolsó posta Zalaszent- mihály. Utóirat. E levelet Nagykanizsán adom fel, mert itt sok ellensége van a nagyságos úrnak." (Mozgás.)

Ez a levél nem az első. Szolgáltam ehhez hasonlókkal tíz-tizenöttel is már az illető miniszter uraknak, de eddig még azok sem tehettek ebben az irányban semmit. Nem hiszem azonban, hogy a mélyen t. Nemzetgyűlés a százszámra megszűnő földmunkás szerződéseknek valamiképpen való helyrehozása érdekében valamit ne tenne.

(Koszó István: Hát ha éppen kommunisták ezek a panaszkodók?) Azt meg kell vizsgálni. Ha kommunisták lettek volna, egész bizonyosan be lennének csukva, nem dolgozhattak volna otthon. (Koszó István: Bár csak be volna minden kommunista csukva, de nincs mind becsukva.) Az a baj, hogy az ártatlan emberek viszont ott ülnek.

Ha ebbe az aránytalanságba harmóniát akarunk hozni, ti. a földbirtok aránytalan elosztásába, akkor azok kezébe kell juttatnunk újabb földdarabokat, akiket érdemeseknek tartunk arra, hogy a magyar földnek részesei legyenek. Meggyőződésem, hogy ebben az országban a törzsökös magyarság hegemóniáját csakis egy okosan átgondolt és bátran keresztülhajtott birtokreformmal lehet biztosítani, mert valóban tűrhetetlen állapot, hogy a háborúból vagy Amerikából visszatérő magyar ember ne rakhasson magának fészket, ne emelhessen a maga fölé födelet, tűrhetetlen, hogy némelyik falunak még annyi legelője se legyen, ahová a libákat kihajtassák, mikor a szomszédos nagybirtokon száz holdak is parlagon hevernek.

A magyar föld is büszkébben adja majd ki minden pompáját, minden csodáját, ha az a bronzkar barázdázza, az a munkáskéz cicomázza, amely ezt a földet legjobban szereti. így fogunk csak eljutni valóban a többtermeléshez. A többtermelésre szükség van nemcsak a világkereskedelemben, az iparban, hanem szükség van a kultúrában is, hogy így szerezzük meg a külföld rokonszenvét.

Az 1920. évi február hó 16-ára hirdetett Nemzetgyűlés Naplója, 2. kötet 231-232. p.

228