Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)
Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1918. november 2. - 1931. december 22.
21-én felvillant a lelkekben, az a nemzeti érzés kilobbanása volt. (eltekintve Kun Bélától és társaitól, akik már akkor tudták, hogy mit akarnak és fognak csinálni) Emlékezetemben vannak Károlyi ilyen célzatú kenetteljes plakátjai. Mindenki azt hitte, hogy a vörös palást alatt csupa piros-fehér-zöld akarások vannak, csak az ultima ratio, a végső nemzeti kétségbeesés, s a taktika diktálja, hogy most vörös dresszben fogjuk két kézbe a kardot. Csak később kaptak az emberek észbe, mikor a nemzeti szín lábbal lett tiporva, hogy ennek helyét a vörös szín nem azért foglalta el, hogy a hármas színben megtestesült nemzeti eszmékért küzdjön, hanem hogy mindent, ami nemzeti, ami magyar, úgy lényegben, mint külsőségben, tettben és eszmében megcsúfoljon, s elsöpörjön. Hogy tehát mily csúfosan félre lett az ország vezetve, azt csak később lehetett észrevenni. Jóhiszemű felfogásomban megerősített az a körülmény is, hogy a diktatúra kimondása után kezdték megalkotni szakszervezeteiket az addig legkonzervatívabb osztályok is, az iparosok és tekintélyes többsége is a szabad szellemi foglalkozásúak szakszervezetének. És ezekre a szervezkedésekre nem lehet ráfogni, hogy felülről diktált kényszerszervezkedések lettek volna, mert ezen szervezetek el sem ismertettek és feloszlattattak a diktatúra által. Utólag természetesen felismerhető, hogy az emberek nagy részét részben az elhelyezkedés utáni törtetés, részben bizonyos belső ismeretlen félelem hajtotta a szakszervezetekben való tömörülésbe, de a diktatúra kezdetén még a legelfogulatlanabb szemlélő sem sejthette, hogy ez az uralom mindent, ami addig szent és becses volt, lábbal fog tiporni. Nem sejtette ezt a nagykanizsai ügyvédség egyeteme sem, mert különben a diktatúra kikiáltását követő ötödik napon tartott értekezlet nem hozta volna egyhangúlag azon határozatot, hogy az igazságügyi népbiztos egy memorandum keretében felkéressék, hogy az igazságszolgáltatás és ügyvédség egyetemének érdekeit tartsa szem előtt megteendő intézkedéseiben, mire nézve bizonyos irányú kérelmeket is tartalmazott ezen memorandum, melyet dr. Balázs Zsigmond személyesen adott át az igazságügyi népbiztosnak Budapesten. Ez a tény is mutatja, hogy a diktatúrát annak kezdetén nemcsak én, hanem kortársaim egyeteme is a jogon és erkölcsön felépülő forradalmi állapotnak tartotta. Nem láttam tehát és nem is láthattam semmi olyan erkölcsi akadályt vagy okot a diktatúra első idejében, melyek arra indíthattak volna, hogy visszautasítsam akár a helyi tanácsban való részvételt, akár a szolgabíróságnál elvállalt állást, annak nem politikai, hanem közigazgatási vezetését. Ezen utóbbi állás elvállalásához hozzájárult még egy körülmény: anyagi helyzetem. Kényszerítve voltam valamely állás elvállalására, hogy családomnak betevő falatját biztosíthassam. Az egész háborút, 40 nap kivételével, mint katona éltem végig. Hét hónapig a harctéren voltam, megsebesültem, lábam eltörött és mint 192
