Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)
Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1918. november 2. - 1931. december 22.
magától, mint hogy belső erőtől duzzasztva lángját egyre magasabbra vetette. Eltöröltetett a királyság annak minden intézményével együtt, eltűntek a régi politikai pártok és keretek. A társadalmi és politikai eszmék irtózatos harca kezdődött, de a harc rövid volt, az események rohantak, és a Károlyi rezsim alatt kije- gecesedett, magasra nőtt a szocializmus eszméje. Mint valami delejes mágnes, úgy vonzotta magához a szociális eszme az addig egymással szemben álló társadalmi rétegeket. Mindenki ettől várta a megújhodást, azoknak a feltételeknek a megteremtését, melyeken egy egészséges, szociális intézményekkel megrakott, de tiszta nemzeti élet megkezdődhetik. A közhangulatnak ezen általános hatása alól én sem tudtam magamat kivonni, beléptem január havában a szociáldemokrata pártba. Az események már tovább rohantak, a szociáldemokrata párt felszívta magába úgyszólván a társadalom minden rétegét, a magukat eddig - jogosan vagy jogtalanul - elnyomottnak érzett tömegek ettől a párttól várták létük biztosítását. A hatalom, legalább külső megnyilatkozásaiban a törvényesség alapján látszott lenni, eltekintve keletkezésének forradalmi voltától. Mikor azután az ország lüktető ereire megszálló csapatok lassanként rátették kezüket, mikor a vérkeringés kezdett már lassulni, a nemzeti elkeseredésnek hangjai egyre erősbödő akkorddal jutottak kifejezésre. Ilyen körülmények között, váratlanul mint a villámcsapás érte az országot március 21-én a proletárdiktatúra kikiáltása. Váratlanul ugyan, de a hazafias érzésből fakadó titkos reménység miatt nyugodtan fogadva érte az országot, mert a nemzeti érzés piros-fehér-zöld színének világításában jelent meg a diktatúra. Akinek nem volt alkalma a kulisszák mögé belátni, mintahogy velem együtt a vidéken élők valamennyiének ilyen alkalma nem volt, az nemcsak hogy nem tudta, de egyenlőre nem is sejthette, hogy mit is jelentett a proletárdiktatúra kikiáltása. A hatalom birtoklásának ez a formája előttem teljesen ismeretlen volt, s nézetem szerint ezt csak azok ismerhették, kik Oroszországban ezt maguk előtt látták, vagy akik az orosz állapotokról megbízható értesülésekkel rendelkeztek. Március 21-én nekem az volt a felfogásom, hogy a proletárdiktatúra a hatalom birtoklásának egy olyan forradalmi alakja, mely továbbra is a jog, törvény és erkölcs alapján áll, hogy az forradalmi viszonyok között bár, de a régi szociáldemokrata elveken felépülő uralom lesz. Ebben a felfogásomban csak megerősítettek a proletárdiktatúra kimondását közvetlenül követő hivatalos hírlapi magyarázatok, melyek szerint éppen a legjobban felfogott magyar nemzeti érdekek tették parancsoló szükségességgé a diktatúra kimondását, mert az akkori általános felfogás szerint Magyarország feldarabolásának megakadályozására csak ez az egy lehetséges mód volt. Ez lett úton-útfélen hangoztatva, ez nem kizárólag az énbelém szugge- rált vélemény volt, mert miként itt Nagykanizsán, úgy bizonyára szerte mindenütt, még az intellektuelek többségének is ez volt a véleménye. Mert ami március 191
