Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)

Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1918. november 2. - 1931. december 22.

ügyet és az államépítészeti ügyeket elvonták tőlem, és azok kivételével vezettem a közigazgatást.

Tudtam azt, hogy a kommunisták minden vagyont közvagyonnak tartanak és ráteszik arra a kezüket. S minthogy dr. Briglevics Károly volt a kormánybiztos és Kosztrabszky Ferencz pénzügyi tanácsos, akik a direktóriumban nap-nap után megfordultak és ott hivatali ténykedést végeztek, érdeklődtek a megyei alapok, különösen a közélelmezési és a háborús gazdasági alapok vagyona iránt, attól tartottam, hogy ők az alap állagát a direktóriumnak véletlenül elárulják, azok pedig azt propagandacélokra vagy saját céljaikra felhasználják, első gondolatom az volt, hogy a megyei alapok vagyonát valahogy meg kell mentenem. Az érdeklődők előtt titkoltam tehát, hogy mi tulajdonképp milliók felett rendelkezünk, és azt mondtam, hogy csak követeléseink vannak, amelyek nem folytak még be. Zarubay Andor pénzügyi számvizsgálót pedig négyszemközt arra utasítottam, hogy azonnal nem létező terheket állítson be az egyes alapokba, s a könyvelést hamisítsa meg. Ez meg is történt. így sikerült a megyei alapok vagyonát megmenteni, bár ezen ténykedésemmel szabadságomat és állásomat veszélyeztettem, mert tulajdonképpen a büntető törvénykönyvbe ütköző cselekményt követtem el. Hogy óvatosságom helyén való volt, bizonyítja azon körülmény, hogy a direktórium tagjai állandóan megyei pénzek után kutattak, és úgy a saját céljaikra, mint kiküldöttjeik részére abból akartak különböző összegeket kiutalni.

Hogy a megyei közigazgatást miként vezettem a proletárdiktatúra alatt, azt a fent ismertetett első ténykedésem után felesleges is volna tán igazolnom. Vezettem úgy, amint a nehéz viszonyok között lehetett, azt az elvet tartva mindig szem előtt, hogy a lakosságnak a lehetőség szerint kellemetlenséget ne szerezzek és mentsem azt, ami menthető. Ebből kifolyólag, ha valakinek olyan díjakat akart a direktórium kiutalni, ami én szerintem nem járt az illetőnek, azt mondtam, nincs reá pénz, kérjenek arra fedezetet a népbiztosságtól. Ha a népbiztosság kiutalta a kért pénzösszeget és ők a híveiknek fuvar- és napidíjakat akartak kiutaltatni, pld. ülésekre való bejövetelért, amit én megint jogtalan követelésnek tartottam, azt mondtam, adjanak be az ügyviteli szabályoknak megfelelő útiszámlát. Ezzel a dolgot húztam-halasztottam, és így is sok ezerre rúgó összeget mentettem meg a közvagyonból. Olyan ügyekben, amelyek zaklatással, kellemetlenséggel jártak a felekre, pld, ha lakásrekvirálásokért fordultak hozzánk a községekből, vizsgálatot majd pótvizsgálatot rendeltem el, azt az utasítást adva mindig a referenseknek, húzzuk a dolgot, érdemben lehetőleg ne intézkedjünk. Mindezeket aktaszerűleg tudom igazolni, de igazolhatják a mellém beosztott előadók is.

Sem a szocialista (kommunista), sem azt megelőzőleg a szociáldemokrata pártnak tagja nem voltam, bár sok unszolásnak és fenyegetésnek voltam kitéve. Záros határidőt is tűztek ki a belépésre azzal, hogy addig csak 15 korona, azon túl pedig 1000 korona lesz a felvételi díj, oly tömegesen tódul mindenki a pártjukba. Majd

167