Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)

Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1918. november 2. - 1931. december 22.

azt mondták, hogy aki nem lép be a pártba, nem jut semmihez, sem élelmiszerekhez, sem más közszükségleti cikkekhez. Ennek dacára úgy én, mint a velem működött központi tisztviselők, megmaradtunk azon elhatározásunk mellett, hogy a szocialista pártba semmi körülmények között sem léphetünk be.

A közalkalmazottak szövetségének úgy én, mint többi tisztviselőtársaim is tagja voltam. De oda is csak azzal határozott kikötéssel léptem be, hogy a szociáldemokrata pártba nem lépek be. Ezt azért hangsúlyozom, mert azok azt mondták, hogy aki a közalkalmazottak szövetségébe belép, az köteles a szociáldemokrata pártba is belépni. Én csak azután lettem tehát tagja a közalkalmazottak szövetségének, miután előzőleg biztosítottak arról, hogy az ide való belépés nem kötelező egyúttal a szocialista pártba belépésre is. Nem is merték a szocialista pártkönyvecskét sem részemre, sem központi tisztviselőtársaim részére kiállítani.

Sem a munkástanácsnak, sem az intézőbizottságnak tagja nem voltam. A tagok névsora a hivatalban feltalálható.

Bizalmi férfi nem voltam. Ellenkezőleg, én mellém voltak bizalmi férfiak beosztva és pedig kezdetben Hódy Lehel árv. jegyző, később Gangler nyomdász. Hódy Lehel azonban semmi hivatalos ügybe nem szólt bele, Gangler pedig meg sem jelent hivatalomban.

A direktórium megbízásából semmiféle különleges szolgálatot nem teljesítettem. Közélelmezési ügyben történt kiszállásaimat a direktórium tudta és megkérdezése nélkül, saját elhatározásomból végeztem, mint a vármegyei közigazgatás akkori vezetője.

A direktóriumtól semmiféle külön díjazásban nem részesültem, bár akartak adni és azt csaknem rám erőszakolták. Ellenkezőleg, amikor arról értesültem, hogy egyesek külön díjazást kapnak, figyelmeztettem őket, hogy ne vegyék fel, mert úgyis vissza kell fizetniük.

A vármegyei alkalmazottak közül azokat, akikről észrevettem, hogy a szocialistákkal kacérkodnak és rokonszenveznek a kommunizmussal is, állandóan figyelmeztettem, hogy ne menjenek bele annyira a politikába, mert a kerék mindig forog, és akik most felül vannak, azok hamarosan alul kerülnek, azonban figyelmeztetésemre egyedül csak Hódy Lehel hajlott és ő húsvét körül lépett visz- sza meggondolatlan szereplésétől.

Jelentem végül, hogy július hó 31. óta érintkezésben voltam a Fehringen lévő tisztjeinkkel is abból a célból, hogy vármegyénket a rémuralomtól megszabadítsák. E tisztikarnak Skublics Imre zalacsányi földbirtokos útján küldött kérelmére vállaltam a megbízást, mely egy 300 főnyi megbízható karhatalom sürgős megszervezésére irányult. Külön futárral, Habacher András alezredes testvéröccsével, egy rokkant katonatiszttel érintkeztem e tárgyban, a fehringiekkel még augusztus hó 2-án megküldve nekik üzenetemet. Ki is volt tűzve már a felszabadítás napja, amikor a tisztikar teljesen felszerelve autókon és külön vonaton megérke168