Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)

Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1918. november 2. - 1931. december 22.

hogy bármit is építettek volna, céljuk az állam tönkretétele volt, de emellett a népbiztosok csaltak, raboltak, loptak, ott ahol tudtak. Féktelen terrorral megfélemlítettek mindenkit, öltek, akasztottak ártatlan embereket, a sajtót elnémították, gyűléseket nem engedélyeztek és saját híveikből és azokat, akik elégedetlenkedni mertek a rémuralom miatt, börtönbe vetették.

Ez a rablógyilkos uralom nem ideálokért küzdött, nagyon jól tudták maguk is, hogy uralmuk nem sokáig tart, mert hisz egy feltétel sincs meg abból, abból, ami a kommunista uralmat biztosíthatná.

Hogy a kommunizmus fennállhasson, ahhoz három feltétel kell és pedig etikai, gazdasági és politikai.

1. Etikai alap, azaz feltétlenül szükséges, hogy minden ember becsületes legyen, jó legyen s meg legyen mindenkibe a munkaszeretet s hogy legyen minden egyes emberben elég erő arra, hogy az önző ént megtagadja. Szóval a kommunizmus olyan embereket kíván, amilyenek ez idáig nem születtek, talán csak a mennyországban léteznek. Ezzel szemben mi a valóság, az, hogy a hosszantartó háború sokkal rosszabbá tette az embereket, mint a békében voltak, a háború utáni ember önző, erősen kifejlett az emberekben a nyerészkedési vágy tiltott utakon is, vagyis éppen megfordítottja annak, amilyen emberre építhető a kommunizmus.

2. Gazdasági feltétele pedig az olcsóság, amikor már mindenből bőség és felesleg van, amikor már annyira alacsony a munkabér, hogy alig érdemes dolgozni. Ennek is ép az ellenkezője van most, mert minden kifogyott, az árak napról-napra emelkednek, a munkabérek óriásiak s a legtöbb szükségleti cikkhez egyáltalán nem is lehet hozzájutni óriási áron sem.

3. Politikai feltétele pedig az, hogy minden államban, úgy Európában, mint Amerikában is kommunizmus legyen, ez a feltétel sem volt meg.

Tekintetes közgyűlés, hogy a kommunista uralmat biztosítani tudják, szervezték az úgynevezett vörös hadsereget, melynek jelvénye a piros zászló volt. Ennél hitványabb, gyalázatosabb, alábbvalóbb hadsereget a világ még nem látott. Tagjait nagy részben a munkásságból toborozták a gyárakból géppuskával és fenyegetésekkel, így még meg tudom érteni, hogy a munkásság zöme nem térhetett ki alóla, de mélyen fájlalom és restelem, hogy akadtak falukban is olyanok, akiket a magas napi zsold elvakított, s az ocsmány fehérpénzért hazájuk ellen harcoltak, igaz, hogy ezek a dologtalan munkakerülőkből és a faluk söpredékéből valók voltak. Megérdemlik, hogy egész életükön keresztül éreztessék velük gonosz vállalkozásukat.

Megszervezték az úgynevezett terrorcsapatokat, amelynek tagjai a fegyházak- ból szabadon bocsátott apagyilkosok, rablógyilkosok voltak, ahova ezek kiszálltak, útjukat mindenütt a rablás, gyilkosság, akasztás jelezte. Hála a jó Istennek, hogy ezektől vármegyénk nagyjából mentes volt, nem úgy, mint a szomszéd vár151