Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)

Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1918. november 2. - 1931. december 22.

megyék, ahol kiraboltak egész községeket, s tucatszám akasztották az ártatlan embereket. Elhajtották állatállományukat és elvették kékpénzüket.

A kommunizmus őrültjei meg akartak fosztani bennünket vallásunktól, papjainkat üldözték, meg akarták fertőzni iskoláinkat, s mélyen elszomorító jelenséggel találkoztunk a tanítóságnál, melynek 90%-a kommunista lett és szolgálatába álltak a rablógyilkos uralomnak. Sajnálatos eltévelyedése ez a tanítóságnak és annál megdöbbentőbb, mert hisz az ő kezükbe van letéve a gyermekek nevelése, így annál nagyobb az ő bűnük.

A kommunizmus következménye volt az, hogy hazánkat idegen katonaság szállta meg, s örök szégyenünk, hogy a cseh és román katonaság, amely sohasem tudott volna megállani katonaságunk előtt, ma ezek uralják hazánkat.

Mérhetetlen szenvedésben volt részünk a kommunista uralom alatt is, de ennek következménye lesz azután az, hogy hosszú időre tönkre van téve hazánk és az egész világ által megcsodált magyar vitézség, hősiesség és a magyar becsület csak mint egy szép álomkép él emlékezetünkben és amily büszkék voltunk magyar születésünkre, ép úgy szégyelltük azt a kommunizmus alatt, mert az idegen nemzetek a legnagyobb megvetéssel nyilatkoztak rólunk. Pénzünket teljesen tönkre tették, értéke mélyen alászállt s nem riadtak vissza a hamisításoktól sem.

Amikor azután végre megjött a várva-várt óra s a rablógyilkosok uralmának vége lett, akkor a fő gazemberek Károlyival az élen elmenekültek, hogy legalább egyelőre megmenekedjenek attól a kötéltől, amelyet oly előszeretettel akasztottak ártatlan emberek nyakára.

E tényével Károlyi is azonosította magát a rablógyilkosokkal s bizonyítékát adta hazaárulásának.

Tekintetes közgyűlés, most igazán elkövetkezett az idő, amikor joggal elvárhatjuk azt, hogy aki ebben a gaz uralomban bűnös volt, az meg is bűnhődjön, egynek sem szabad kisiklania a büntetés alól, aki ennek az uralomnak részese volt s azt támogatta, legyen az akár lent, vagy akár fent, példát kell szolgáltatni elrettentésül a jövőre. Hogy mit hoz a jövő, véges emberi ésszel bepillantani nem lehet, csak egy bizonyos, hogy mérhetetlen szenvedésekben, nélkülözésekben lesz részünk, hogy azt a rettenetes sok terhet, amit a háború és legyőzöttségünk okozott, elviselni képesek legyünk.

Nehezen várjuk, szinte remegve azt, hogy a győzők milyen békefeltételeket írnak elénk, hogy lesz feldarabolva ezeréves hazánk, vajon marad-e akkora területünk, mely életképes lehet? Hisz hazánk azon része, ahol a föld gyomrában a természet kincsei vannak, aligha lesz a mienk. Vajon, hogy állhat fenn egy ország, melynek sem érce, sem szene, sem fája, sem sója, sem petróleumja, sem vasa nem lesz? Vajon jövendő életünk nem-e egy kínos haldoklás lesz? Lehetetlen még csak elgondolni is, hogy az a nemzet, amely ezer éven keresztül ennyi baj és viszály között fenn tudta tartani létét, hogy az a nemzet ily csúfosan pusztuljon el?

152