Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Csomor Erzsébet: Járványok, elemi csapások Zalaegerszegen a XVIII. század végén és a XIX. század első felében
László hatéves László fia, Baján József négy és fél éves Julianna lánya halt meg, és Iván Mihály hatvanéves özvegye, Bedő Erzsébet.20 A tragédia előtt fél évvel, 1795. február 4-én tartott vármegyei közgyűlésen hangzott el, hogy a mederbe bedőlt fák, ágak, és a halászok által lerakott rekeszek, cövekek miatt a folyó vízét nem lehetett kordában tartani. „A vízőrök naponként úgy elszoríttatva, hogy a víznek minden dagadásával a rétekre kiöntetetnie szükséges volna [...]■ Méltó lenne pedig, hogy ha már más megyebéli vizek jó folyamatban tétetnek, a nemes vármegye maga gondoskodását ezen középpontbéli vízre is kiterjesztené"21 - olvashatjuk a jegyzőkönyvben. A meder és ártértisztítási munkák megtervezésére Győri József napidíjas földmérő22 * kapott megbízást, azonban a tervezett munkálatok a tavasz és a nyár folyamán még nem kezdődtek el, így a meder elhanyagolása nagyban hozzájárult a keletkezett kár nagyságához. Témánk szempontjából érdekesebb a 237 károsult sorsa. Az árvíz után készült kárösszeírás, és az egy évvel később, 1796-ban felvett adóösszeírás összevetéséből megállapíthatjuk, hogy az összeírok a károk rögzítésében ugyanazt az útvonalat járták be, mint az adóösszeírások esetében szokásos volt. Ezt az adatsort összevetve az 1800-tól vezetett ingatlanforgalmi jegyzőkönyv bejegyzéseivel, lehetségessé vált a károsultak lokalizálása. Ez alapján elmondhatjuk, hogy a Vár aljai, Templom aljai, Kaszaházi utcáktól a Kőszögi utcáig lakó egerszegiekről van szó. A 349 egerszegi adózó közül 237-nek okozott az árvíz kisebb-nagyobb kárt. Az összeírásban a károsultak közül elsőként a 79-es sorszámot viselő Csiró Józseffel találkozunk, majd 345-ös sorszámmal Benczik József zárja a sort. A házaikban legnagyobb kárt szenvedők - 60-tól 200 forintig - egy tömbben, 269-től 303-ig egymás után szerepelnek, ők 34-en vannak, a többiek szórtabban, a 202-től 240-ig sorszámmal felvett adózók között, ők hatan vannak, vagyis az összeírásban említett 40 összedőlt ház tulajdonosai valószínűsíthetően ők voltak. További sorsukról nem sokat tudunk, ugyanis a város ingatlanforgalmáról - mint említettük - csak 1800-tól vezettek rendszeresen jegyzőkönyvet. Ennek ellenére a tragédia után öt évvel két házvásárlási ügyről megállapítható, hogy az 1795-ös árvíz kárvallottjairól van szó. Az egyik 1803. június 30-i ingatlanügy, melyben „Ebergény- ben lakó nemes Német vagy Sirvágó József a Kőszögi utcában, fölszélrül Bagó Mihály, alszélriil Sei János szomszédságában lévő házhelyet, a rajta lévő romladozó épülettel, eladta örökben egerszegi Szél János kötéljártónak 50 forintért".23 Az adóösszeírás is alátámasztja szomszédságukat; Németh Józsefet 206., Sell Jánost 205. sorszámmal írták össze. A másik ügylet is ezen a napon bonyolódott. Ez alkalommal Zalaegerszegen lakó Németh József a Zöld Városban, Őri István és Németh János szomszéd20 ZML Mikrofilmtár 233. tekercs. A zalaegerszegi római katolikus plébánia halotti anyakönyve, 1795. 21 ZML Zala vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyvei (kgy. jkv.) 1795. 45-47 p. No. 45/8. 22 ZML kgy. jkv. 1795.45-47 p. No. 45/8. 22 ZML Zalaegerszeg város régi levéltára. No. 735. Ingatlanforgalmi jegyzőkönyv. 74
