Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Csomor Erzsébet: Járványok, elemi csapások Zalaegerszegen a XVIII. század végén és a XIX. század első felében
orvosokat, hogy mérjék fel a fertőzött állatok számát, az elhullott jószágokról készítsenek kimutatást, hogy a „ragályos veszély annál sikeresebben kiirtathasson". A vásárok betiltása nehéz helyzetbe hozta az egerszegi mészárosokat is. Csak orvos által megvizsgált állatot vásárolhattak, nehogy „a most uralkodó szarvasmarha betegség által megromlott marhának húsával való élés az egész emberiségre nézve is az elterjedhető legveszedelmesebb pestis meggyökeresítésére igen fő eszközül szolgáljon".'15 Mivel távoli piacokon tudtak állatot vásárolni, a hús ára megemelkedett, itthon drágábban tudták kimérni. Ezért új limitációt - a hús árának 1 krajcárral történő megemelését - kértek a megyétől, hogy kompenzálják veszteségüket.16 17 18 A megye elkészítette az új árszabást, ám egyes mészárosok elégedetlenek voltak vele, és hogy saját hasznukat növeljék, „székálló legényeiknek" nem fizettek, ami a „közönségesen való nyerészkedésre és hamis mérték szolgáltatásra nyújtott alkalmat". A járvány elterjedésének megakadályozására a felsőbb hatóságok mindent megtettek. Az utakat lezárták, járványőrséget állítottak fel. A helytartótanács hirdetményekben tette közzé a beteg állatok kezelésére szolgáló házi gyógymódokat: „mihelyst a marháknak szemei folyni kezdenek, azokat napjában többször vízzel kimosni, gyakrabban kínáltassanak kútból való vízzel, melybe valamely részt salétrombul keverni lehet, a nyelve itatás előtt sóval dörgöltessék és vízzel kimosattassék, egy zacskó töltessék meg sóval és korpával, és mint zabla tétessék a marha szájába, hogy ki ne essen, köttessék meg"17 - olvashatjuk a currensben. A beteg teheneket etetésnél, itatásnál elkülönítették, mert „a széna, amiből a nyavalás marha eszik, ártalmassá válik, mivel abból evő nyavalás marhának büdös lehelete a szénát általjárta és megnyálazta" 18 Az egészségeseket távolabbi legelőre hajtották, az istállókat, udvarokat megpróbálták füstöléssel, gőzöléssel fertőtleníteni. Az óvintézkedések ellenére a marhavész a XIX. század első felében folyamatosan jelen volt az országban, az állatok magukkal hurcolták a betegséget, ami járvány formájában újra meg újra kitört. A korszakunkat sújtó természeti csapások közül a Zala folyó áradása okozott nagy károkat. 1795. augusztus 16-án hajnali 2 óra tájban a folyó kilépett medréből. Az árvíz elárasztotta Zalaegerszeget, valamint a környező településeket is: Ólát, Andráshidát, Boncodföldét, Kávást, Zalaszentgyörgyöt, Alsóbagodot és Teskán- dot. A szörnyű áradásban 200 ház megrongálódott, 40 ház összedőlt. Az összeírt kár 12.603 forint, ebből a 197 zalaegerszegi károsult vesztesége 11.512 forint.19 Az árvíz négy halálos áldozatot követelt: Salamon Ferenc féléves Imre fia, Iván 15 ZML A zalavári apátság házi levéltára. 49. doboz. XLVII köt. No. 33. 16 A szomszéd megyékben a hús fontja 8-9 krajcár volt. 17 ZML Keszthely mezőváros régi levéltára. No. 1185. Currensek 1786. VI. 1 -1787. V. 11. 18 ZML Keszthely mezőváros régi levéltára. No. 1186. Currensek 1799. XI. 1.-1802. XI. 8. 19 ZML Zalaegerszeg város régi levéltára. No. 465. 73
