Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Szakács László: Fejezetek a zalaegerszegi erdők történetéhez a középkortól 1990-ig
8. Az erdőgondoknak jutalmazást ajánlanak, mert „csupa becsületből elvállalt szolgálati kézség ritkán felel meg". Itt derült ki, hogy a városnak három csősze volt, melyből az egyik a Felsőerdőt vigyázta. Felvetették, hogy ha a gondnok szorgalmasan megtekinti az erdőket, akkor a „rendes erdőssel" együtt könnyen figyelemmel tarthatják, és az egyik csősz szükségtelen, ezért az ő fizetését javasolták a gondnoknak adni. A nyolc pontból álló erdőrendtartást jóváhagyták, az alábbi kiegészítésekkel. Jákum Ferencnek 1859. április 24-től kezdve, évente 84 (ausztriai) forint fizetést szavaztak meg. Az erdő és legelő mellett azonban a város minden birtokára neki kellett ügyelnie. Ezért az erdő és legelő-felügyelő helyett „városi határ felügyelői" címet adományoztak neki; ez bizony visszalépés volt az erdők tekintetében. Dr. Smalkovits Mihály javaslatára a Felsőerdőn az idegenek 6 helyett 10 (ausztriai) krajcárt fizettek egy szekér búsfenyő és egyéb ágakért. Alsóerdőn az idegenek soha nem vághattak fát, a helybelieknek 20 (ausztriai) krajcárt kellett előre fizetni egy szekér terjedelmű, tisztogatásból származó fáért. Az erdős jelölte ki a területet, ahol fát lehetett szedni.88 Megállapíthatjuk, hogy főleg a gyakorlati szempontok határozták meg az erdőrendtartást. Az erdőfelújítás és az erdővédelem tekintetében lényeges előrelépés történt. 1859. március 4-én Jákum Ferenc előterjesztette, hogy Alsóerdőn sok elkorhadt, száraz fa van, mely szerinte csak téglaégetésre alkalmas, ezért javasolta egy téglaégető felállítását. (A régi, 1826-ban a tűzvészek okozta károk helyreállítására létrehozott alsóerdei téglagyár ekkor már nem működött.) Javaslatát azzal a megszorítással fogadták el, hogy a város nem tud hozzájárulni anyagilag, ezért Jákum Ferenc önállóan szervezze meg az építést, azzal a feltétellel, hogy a tiszta haszonból jutalmat fog kapni. Arról is határoztak, hogy a téglaégetéshez való korhadt, száraz fákat dr. Smalkovits Mihály és Horváth Károly jelölje ki, bélyegezze és becsülje meg.89 Hozzájuk csatlakozott még Molnár György is 1860. január 19-én, és a téglaégető részére 22 egészen elromlott fát jelöltek ki, melyet 53 szekérre becsültek. Jákum Ferenc jelezte, hogy nagyobb számú cserép és tégla égetése várható, s ezért több fa kell. 1859-től megindult a tégla és cserépgyártás.90 Ugyanekkor kitűztek egy új szekérutat Alsóerdőn keresztül, a hegyoldalban, 2 öl (3,79 m) szélességben, egészen a besenyői határ széléig, ez a faanyag szállításához nélkülözhetetlen volt. Jákum Ferencet bízták meg, hogy az útba eső „tus- kókat és csepőtéket" irtsa ki, egyengesse el a gödröket. A besenyői határban lévő Aranyoskútból kifolyó víz árka - már Alsóerdő területén - keresztezte ezt az új utat, ezért egy hidat kellett készíteni. m ZML Zalaegerszeg város régi levéltára No. 768.1859.196-202. p. 89 ZML Zalaegerszeg város régi levéltára No. 768.1859. március 4. közgyűlés.; Vö. Zalaegerszeg. Dokumentumok a város történetéből. (Szerk. Gyimesi Endre) Zalaegerszeg, 1985.115-116. p. 90 ZML Zalaegerszeg város régi levéltára No. 768.1860. 256-257. p. 256
