Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Szakács László: Fejezetek a zalaegerszegi erdők történetéhez a középkortól 1990-ig
1860. december 29-én Horváth József lett az erdőfelügyelő. A tisztségviselők elég sűrűn változtak, három év alatt hárman szolgáltak. Ekkor Tivolt Ferenc városbíró vezetésével tekintették át az addigi intézkedéseket. A Felsőerdőn a búsfenyő bokrok kivágását mindenkinek megengedték, de azt csak szerdán és csütörtökön lehetett az erdős, vagy akadályoztatása esetén az egyik csősz jelenlétében. Nyírfát és más erős (vastag) fát nem lehetett kivágni. Az elkorhadt, túlélt tölgyfákat, évenkénti fajárandóságként a városi csordásnak és a kanásznak adták. Alsóerdőn az erdőfelügyelő 70-80 olyan fát talált, melyek „elnyomva vannak, és nem sok levegő érheti, elkorhadt", és ezért minden kár nélkül kivágható lenne, sőt az erdő hasznára válna. A város vezetése (közbirtokosság) szerint „alsó erdejének erdészi szempontból is jó kezelése s fenntartása kívánatos", ezért egy szakértő bizottmánynak kinevezését határozták el, Tivalt Ferenc városbíró elnökletével. Tagjai voltak: Horváth Károly tiszttartó, Árvay István, Hanty Ferenc, Goldfinger Balázs, Rigó Ignác, Nagy Ferenc, Sabján Lóránt, Nagy József, Jónás Orbán képviselők és Horváth József erdőfelügyelő. Nyolc nap alatt kellett az Alsóerdőre kimenniük, a kivágásra szükséges fákat kijelölni (kibélyegelni), azokat minőség szerint sorozatba venni és megbecsülni.91 Feltételezésünk szerint Tivalt Ferenc városbíró érthetett legjobban az erdőkhöz - a fához mindenképpen, - hiszen ácsmester volt. Meglepő, hogy 11-en mentek ki az erdőbe, ami azt jelzi, hogy fontosnak ítélték. Már a szakszerű erdészeti gazdálkodás iránti igény is megjelent. 1862. december 13-án Horváth József erdőfelügyelőt utasítják, hogy Alsóerdő Szandó nevű részében a tisztogatás során a tölgy, bükk és a gyertyánfát hagyassa meg, és csak a csobontos vesszőket - mely a legeltetést akadályozza - vágassa ki. A Doboskut nevű oldalban (az Alsóerdő nyugati részén) lévő hasznavehetetlen tölgyfákat árverésen akarták eladni, ezért kiküldték Smalkovits Mihályt, Árvay Istvánt, Ruzsits Károlyt, Mándler Istvánt, Szidnai Antalt, Kovács Lajost és Nagy Ferencet, hogy megszemléljék, megvizsgálják és kijelöljék e fákat.92 Először jelenik meg Alsóerdő három fő fafajának a neve, amely 40 évig nagyjából változatlan marad. Az Aranyoskuti forrásból kifolyó vizet szerette volna a város felhasználni itatásra 1863-ban. A forrás azonban besenyői területen volt, ezért egyezkedtek a szomszéd birtokosokkal.93 Ez jelzi, hogy a legelő állatoknak nem volt elég víz Alsóerdőn. 1864. február 10-én 32 tölgyfát jelöltek ki Alsóerdőn, és kivágandónak ítélték meg, mert romlottak voltak. Érdekes, hogy pontosan, sorszám szerint minősítették a fákat. így nyolc tölgyfa odvas, csonka, dudvás volt, s ezeket a téglaégetőnek 91ZML Zalaegerszeg város régi levéltára No. 768.1860.312. szám. 92 ZML Zalaegerszeg város régi levéltára No. 768.1862.119. szám. 93 ZML Zalaegerszeg város régi levéltára No. 768.1863.228. szám. 257
