Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)

Szakács László: Fejezetek a zalaegerszegi erdők történetéhez a középkortól 1990-ig

s csak a vastagabbakat vágták ki. Először a Szandó nevű erdőt (Alsóerdő keleti része) jelölték ki, ahonnan a városiak ingyen vihették a kivágott vékony ágakat.

A rendtartásban először olvashatunk arról, hogy Egerszegen milyen módon újították fel az erdőket: „minden 6-8 ölnyi [11-15 m] távolságra akárminő fa legyen is az, hagyasson meg, a vastagabb és számosabb fákból, tölgyfa pedig akárminő sűrű, vagy vékony legyen is, levágni a legnagyobb felelősség alatt szabad ne legyen, és erősen tiltva légyen." Mindezek végrehajtására az erdőgondnok az erdőst tette felelőssé, károkozás esetén fizetnie kellett.87

Ebből tehát láthatjuk, hogy milyen távolságra hagyták meg a fiatal csemetéket, fákat. Azt feltételezhetjük, hogy ezek tuskóból nőtt sarjak lehettek. A tölgy kímélése, előtérbe helyezése szakmailag is rendkívül jelentős. Bő tölgymakk termés esetén, valószínűleg magról is nőtt tölgycsemete. Az erdők felújításának szándéka már kimondottan előrelépés volt, abba az irányba, hogy elkezdődjön a szakszerű erdőgazdálkodás Zalaegerszegen.

3. Az erdőfelügyelőnek (felváltva említik az erdőfelügyelő és az erdőgondnok nevet) kellett figyelni arra, hogy a gubacstermőfák alját a sűrű csöpétésektől meg- tisztíttassa, mert a gubacs, ha ide esik, nehéz felszedni; megfeketedik és penészes lesz, s így csökken a város bevétele. Jól ismerték a gubacsszedés módját.

4. A Doboskuti völgyben (Azáleás völgy) régen volt egy forrás, melyre a felette lévő partszakasz ráomlott. Az erdőgondnokot utasították, szakemberrel vizsgáltassa meg, hogy meg lehet-e találni, és mibe kerül a kitisztítása. (Meg kell említeni, hogy az említett forrásra 1970-ben végleg ráomlott a domboldal, s azóta teljesen eltűnt).

5. A gerencséreknek egy helyet kellett kijelölni, ahonnan hordhatták az agyagot. Máshonnan tilos volt. Azért kellett szigorú intézkedéseket hozni, mert az erdőben össze-vissza ástak, és sok helyen a tölgyfák alól is kiszedték a talajt, elvágták a gyökereiket. így a szél könnyen kidönthette, s elszáradhattak. Az erdőst tették felelőssé, hogy a gödröket betemessék, s a tiltást betartsák.

6. Elhatározták, hogy a városi erdők minden bevétele és kiadása a jövőben külön legyen kezelve, az erdőgondnok által, mert mindenkor pontosan szeretnék tudni, hogyan áll a pénzügyi mérleg. A régi erdőfelügyelőt, Molnár Györgyöt felszólították, hogy addigi számadásait adja be. (A szakszerű erdőgazdálkodást folytató nagyobb uradalmak közül is csak néhányan különítették el ekkor még a mező- gazdaságtól az erdészetet; ez csak a század vége felé történt meg).

7. Az erdőgondnok a városi birtokot képviselő község tanácsa határozatainak legyen alárendelve, ezen kívül mást nem tehet, utólagosan sem kérhet jóváhagyást.

87 ZML Zalaegerszeg város régi levéltára No. 768.1859.196-202. p.

255