Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Szakács László: Fejezetek a zalaegerszegi erdők történetéhez a középkortól 1990-ig
sei, veréssel bizonyította a maga igazát. A két erdőkerülő igen bátran és határozottan próbálta megvédeni Alsóerdőt a bazitai nemesekkel szemben. A már említett földrajzi neveken felül a „Hálákodó part" valamelyik meredek oldal lehetett, közel a bazitai határhoz. Ettől nem messze volt a Csepőtés sűrű nevű erdő, Poros erdő, Bazitai erdő, Bazitai sűrű és a Farkas verem. Újra megjelenik a Daróc erdő, Daróctető, Darócfő - melyet solymászattal azonosítottak Egerszeg délnyugati sarkában. Emellett volt a Pince hely és a Szőlő gyepű nevű hely, melyek mellett erdők lehettek. Itt volt a szomszédos Zelefai erdő is. Ezek az erdők 4-6 km-re feküdtek a város központjától, míg a bazitai nemesektől csak 2-300 m-re. Feltételezhetjük, hogy irritálta őket az Alsóerdő e részének zárt erdőtakarója. Bazitát ekkor még pusztaként is említik, mely a Lengyelben lakó nemesekhez tartozott.64 A bőséges tanúvallomásokból tudjuk az Alsóerdőn növő fafajokat: tölgy, bükk, gesztenye, berkenye, hárs, nyír, galagonya. Öreg, makktermő, vagy csöpétés erdőt és erdőcskét is említenek. A csöpétés erdőről elmondják, hogy olyan fiatal erdő, melyben nem lehet járni, olyan sűrű. A bazitaiak 50 makktermő fát vágtak ki. A fahasználat módjára is találunk utalást: kerengetés, aszalás, vágás fejszével, fahasogatás, talpfa és hídanyag faragás, „vaskarikás sülök".65 Kész faterméknek vehetjük a tölgy hasogatott fát, faragott gerendát, talpfát, dorongot, kötegelt vesszőt, kertelni való vesszőt. A favágás szerszámai közt találjuk a különböző fejszéket, mellyel a fakivágást és a feldarabolást végezték. Megkülönböztettek öreg fejszét, kis és nagy fejszét. A vaskarikás sülök a fa hasításához kellett. Nem találtuk nyomát annak, hogy fűrészt használták volna, pedig Mária Terézia már 1771-ben javasolta.66 Az egerszegi tiszttartó Alsóerdőn vágatta és faragtatta ki a vármegye részére, az andráshidai hídhoz szükséges gerendákat. A fát ökrökkel és lovakkal vontatott szekereken szállították. Érdekességként említhetjük, hogy az egerszegi határ túloldalán, a bazitai erdőben faragták az ólai malom gerendáit, melyet Árvái József építtetett. (Árvái József nemes szekerével és puskával a vállán ment az erdőre fáért). A fa értékét is feljegyezték: egy makktermő fa 4 forintot, így 50 darab 200 forintot ért. Az erdei mellékhaszonvételek közt említhetjük a sertés „seregek" makkolta- tását és az erdei legeltetést. Itt kell megemlíteni, hogy Tóth János pintér kópékkal ment vadászni Alsóerdőre 1796-ban, s ott találkozott a tiszttartóval, aki megkérte, hogy vigye vissza a kopókat. « ZML kgy. ir. 1797. aug. 17.102/31. 65 ZML kgy. ir. 1797. aug. 17.102/31. 66 Kolossváry Szabolcsné: A magyar erdőgazdaság történelmi fejlődése. In: Az erdőgazdálkodás története Magyarországon. Budapest, 1975.32. p. 247
