Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Szakács László: Fejezetek a zalaegerszegi erdők történetéhez a középkortól 1990-ig
Az 1760 és 1797 közti időben az egerszegiek húsvét ünnepén zászlókkal, dobokkal a város déli és délnyugati határait járták meg, éktelen zajjal fákba lövöldöztek, és a „gyerkőce határjárás alkalmatosságával lehúzattatván, emlékezet okáért megverettetett", hogy emlékezzen a határra. Az Aranyoskáinál megpihentek, és a „bazitai öreg bakó az határjárókat borral kínálta". Ők voltak az Alsóerdő első csoportos kirándulói. Az 1795-1796-os erőszakos események - verések, lövöldözések - után Eger- szeg és Bazita megegyezett a vitatott erdő ügyében. (Különleges eset volt, hogy nemes embert vertek meg és hurcoltak el az erdőn. Az egerszegiek többször igen durván szidalmazták a nemeseket és az egész nemesi rendet. Persze ők is hasonlókat kaptak a nemesektől). Valószínű, hogy a határjárás hagyománya ezután szűnt meg, mivel a konfliktusban felhasználták indokként és eszközként az ünnepi ivászatot és lövöldözéseket is.67 (Az egerszegiek húsvét, pönkösd és karácsony előtti napon gyakorolták a határjárást, és a bazitaiak szerint ekkor vágták ki az erdejüket is). Mária Terézia híres, 1770-ben kiadott erdőrendtartása nem királyi utasítás, parancs volt, hanem jó akaratú útmutatásokat, tanácsokat tartalmazott az erdők kezelését illetően. A korabeli erdészeti tudományok összegzését találjuk meg benne. Az akkori viszonyok közt ezt csak ajánlották az erdőbirtokosoknak, betartásukat rájuk bízták. A rendtartás megérkezett ugyan Egerszegre, hatása azonban csak a későbbi rendeletekkel együtt érvényesült. Mária Terézia másik, igen fontos rendeletével elkezdődhetett az erdészeti ismeretek oktatása Selmecbányán. A kormányzat felismerte, hogy az erdőkben való gazdálkodáshoz szükség van jól képzett erdészeti szakemberekre. E stratégiai döntés máig érvényes. Mária Terézia sokat tett az egyre fogyó erdők védelmében. Elrendelte fűzfa, szeder ültetését (Botfa például 160-at ültetett), aminek végrehajtását és eredményességét jelenteni kellett. Fejsze helyett fűrészt ajánlott.68 Az 1775-ben, a város és a veszprémi püspökség között létrejött egyezség harmadik pontja így hangzott: „Tartoznak a városiak a város határaira szorgalmatosán gondot viselni, hogy el ne idegeníttessenek".69 Vagyis a határ őrzése az egerszegiek kötelessége volt. A XVIII. és XIX. században folyamatosan irtották az erdőket, legelőnek, szántónak alakították át. Az 1800-as évek elején kezdődött a Szabad Csács és a Dobragasz nevű ártéri erdők irtása, melyre a város adott engedélyt. Az uradalom nem kísérte kellő figyelemmel, így csak részben tudta visszaváltani. A birtokrendezéskor már elvesztették irtás jellegüket, így sajnos nem tudjuk meg, hogy mennyi volt az irtás föld, mennyi erdőt vágtak ki. 67ZML kgy. ir. 1797. aug. 17.102/31.; vö. Takács Lajos idézett műve. 68 Kolossváry Szabolcsné 31-32. p. WZML kgy. ir. 1797. aug. 17.102/31. 248
