Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Káli Csaba: Zalaegerszeg gazdasági és társadalmi átalakulása 1945-1956 között
ipari munkásság létszámának növekedése volt. Az „ipari munkásság" mint fogalom valójában megtévesztő, ez ebben a formájában csak a száraz, és mindig bizonyos homogenizálást magában hordozó statisztikákban létezett. Az ezzel az elnevezéssel illetett emberek Zalaegerszegen, a vizsgált korszakban a származásukat, képzettségüket, életfelfogásukat tekintve egy rendkívül heterogén társadalmi csoportot alkottak. Leginkább egy rakoncátlan, amorf, összetorlódott „tömeg" benyomását keltették e csoport tagjai, mintsem egy, a hivatalos diskurzus által sugallt öntudatos, az új, szocialista társadalom vezetésére termett „osztály"-ét. A háború utáni népességnövekedés, egészen az ötvenes évek elejéig - mint arra rámutattunk - Zalaegerszegen nem az iparosításnak volt köszönhető. Olyannyira nem, hogy a negyvenes évek második felében a munkanélküliség, mint az egyik legsúlyosabb gond nehezedett a városvezetők vállára. 1950-től azonban az építkezések, majd ezek nyomán a nagyüzemek beindulása után egy csapásra megszűnt a munkanélküliség, sőt munkaerőhiány alakult ki.46 Emiatt a központilag szervezett - az ötéves terv országos jelentőségű nagyberuházásainak munkaerő szükségletét biztosító - munkástoborzások itt nem jártak nagy sikerrel. Ebben persze az is közrejátszott, hogy végig rémhírek kisérték az akciót (Szibériába, illetve a koreai frontra viszik az embereket, stb.), akiket pedig sikerült beszervezni, nem kevés idő múlva szabályosan visszaszöktek a mindent alulmúló szociális viszonyokkal rendelkező, főleg építési munkahelyekről, és „élménybeszámolóikkal" tovább gyengítették a toborzás hatékonyságát.47 Zalaegerszeg iparosításának munkaerő szükséglete jóval felülmúlta a városban rendelkezésre álló tartalékokat. Ennek következtében a város vezetőinek és lakóinak - természetesen más-más aspektusból - eddig nem tapasztalt szociális kihívások tömegével kellett szembenéznie. A kialakuló társadalmi konfliktusok első jelentős hulláma a városi közösség és a hagyományos falusi társadalom közös térben való egymásra torlódásából fakadt. A környező és távolabbi falvakból, főként Göcsejből érkező emberek - tágabb értelemben vett - kulturális attitűdjei több ponton eltértek a város (kis)polgári világától. A különbözőségek az érintkezési pontok közül leginkább a munkahelyeken váltak láthatóvá. A faluról jött, korábban mezőgazdasági tevékenységet folytató embereknek ez az új, egyúttal idegen termelési kultúra (tömegesség, szalagmunka, percre pontos munkakezdés stb.) komoly kihívást jelentett. Erre a foglalkozási átrétegződésre azonban semmiképpen sem szabad úgy tekintenünk, mintha kizárólag negatív élményeket, egyfajta kényszer érzetét keltette volna a folyamatba belépőkben. A fiatal generációk számára a világtól elzárt, hagyományaiba zárkózó aprófalvak legalább annyira jelentettek béklyót, mint biztonságos „hátországot". Ezeknek a mobilissá váló fiataloknak Zalaegerszeg a « ZML Zeg. VT ir. VB ülési jkv. 1952. július 31. 47 Vö. Varga László: Az elhagyott tömeg. Tanulmányok 1950-1956-ról [Budapest] [1994.] 63. p. 230
