Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)

Káli Csaba: Zalaegerszeg gazdasági és társadalmi átalakulása 1945-1956 között

kitörés lehetőségét jelentette, és a „város" - e ponton nem feledkezhetünk meg a hatalom fiatalokra különösen építő ideológiai hatásáról - egy új, mesés világot sugalmazott. Ezeket az embereket, főleg a fiatalabb korosztályokat, a fennálló uralmi rendszer szerette volna „igazi" (szocialista) munkásokká kovácsolni, mely törekvés azonban a hatalom által megszabott néhány éven belül eleve kudarcra volt ítélve.

Az átformálási kísérlet - más értelmezési keretben átnevelésnek is nevezhetjük - egyik kitüntetett terepe a kétlakiság elleni küzdelem volt. A kétlakiság gyors és radikális felszámolásának igénye a sztálinista tervgazdálkodás rugalmatlanságából fakadt. Leginkább a kulcsfontosságú építőiparban okoztak gondot a nyári dologidőben - még a büntetést is megkockáztató - nagy tömegben kimaradó munkások, ami rendszeresen veszélyeztette a tervteljesítést. A városban (építő)ipari munkát vállalók közül különösen az ingázókra volt ez jellemző, hiszen állandó lakóhelyük sem a városban volt. Ezeknek az általában alacsonyan képzett embereknek azonban vajmi kevés esélyük mutatkozott arra, hogy a városban belátható időn belül lakást kapjanak, tehát oda véglegesen beköltözzenek, melynek következtében nagyobb eséllyel lehetett volna őket a mezőgazdasági kereső tevékenységüktől elválasztani. Az elhatározott és dogmává kanonizált politikai szándék megvalósítására így maradt a másik, az erőszaktól sem visszariadó, adminisztratív út.

A rendszer másik fontos, ideológiailag is kellően alátámasztott törekvése a különböző társadalmi csoportok közötti különbségek csökkentése, illetve eltüntetése, sőt az emberek közötti mindenféle hierarchia megszüntetése lett. Önmagában helyes volt a hivatalosságok előfeltevése, miszerint az egyes emberek között régről, tradicionálisan meglévő - néha kifejezetten antidemokratikus és megalázó -, ennek ellenére a mély társadalmi beágyazottsága miatt hallgatólagosan elfogadott társadalmi megkülönböztetés adott esetben csökkenő a termelés hatékonyságát. Ez nyilvánult meg például a nők „egyenjogúsításának" programjában is. E folyamat a valóságban a nők fokozottabb munkavállalásában érhető tetten, amire már a foglalkoztatottak száma növekedésének vizsgálatakor céloztunk. Természetesen a nők „fokozottabb munkavállalásán" a vállalati bérmunkába való bekapcsolódást értjük.

Korábban úgy vélték, hogy a nők elsősorban a totalitárius állam nyomására, lényegében tehát kényszer hatására vállaltak a háztartási munkájuk mellett bérért vagy fizetségért munkát. Mint azt a legújabb kutatások is bizonyítják, ez nem egészen így működött.48 Éppen ellenkezőleg, a nők szerettek volna már korábban is „munkát vállalni", de a lehetőségek korlátozott volta ezt nem tette számukra lehetővé. Csak zárójelben - annál is inkább, mivel erre Zalaegerszegen nem iga48 Horváth Sándor: A kapu és a határ: mindennapi Sztálinváros. Budapest, 2004. (Horváth Sándor) 119. p.

231