Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)

Káli Csaba: Zalaegerszeg gazdasági és társadalmi átalakulása 1945-1956 között

növekedése javarészt fiatal, keresőnek számító emberekből tevődött össze, akik életkoruknál fogva kevés eltartottat hoztak magukkal. A növekedés másik tényezője, a mezőgazdaságból élő családok tagjainak „statisztikailag" fokozottabb bekapcsolódása a munkába, vagyis a családi gazdaságba besegítők hivatalosan is keresővé minősítése, ami vélhetően az 1949-es népszámlálás idején nem volt teljes körű, vagy legalább is ezt a szintet nem érte el. Ez egyúttal megmagyarázza az agrárszektorban foglalkoztatottak első látásra kissé furcsának ható, igen jelentős gyarapodását. A harmadik ok a munkanélküliek, háztartásbeliek vagy eltartottnak minősítettek fokozatos munkába állásában keresendő, amely egyrészről a lehetőségek bővülése, másrészt (adminisztratív) kényszerítő körülmények folytán következett be. Ez utóbbi tényező mögött leginkább a korábban háztartásbelinek számító nők munkavállalása húzódik meg, akik ipari munkások, illetve közszolgálati alkalmazottak lettek.

Egy fontos jellemző azonban sem ekkor, sem pedig később nem változott, nevezetesen a helyi társadalom tagoltsága, pontosabban differenciáltsága. A viszonylag intenzív iparfejlesztés ellenére a „munkásság" számbelileg sosem került olyan túlsúlyba, mint az ún. szocialista városokban.44 Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy ezek az újdonsült munkások javarészt paraszti gyökerekkel rendelkeztek, mentalitásuk, gondolkodásmódjuk mindvégig ehhez a társadalmi csoporthoz állt közelebb, és sokan közülük - mindenek előtt a kétlakiak - nem is szakadtak el korábbi jövedelemszerző tevékenységüktől. Az erős mezőgazdasági hagyományok mellett a másik kiegyenlítő elemnek a megyeszékhelységből fakadó igazgatási központ jelleg számított, ami a korszak centralizációs és alapvetően bürokrata szemlélete miatt még erősödött is.

A város megelőző korszakbéli politikai, gazdasági és kulturális elitje 1945 után több hullámban, néhány év alatt szinte teljesen eltűnt vagy deklasszálódott. A politikai, közigazgatási vezetők cseréje - a legfontosabb posztokon - közvetlenül a háború után napok, hetek alatt megtörtént.45 A régi gazdasági elit deklasszálása az államosításokkal párhuzamosan, de időben elnyújtottabb folyamatként zajlott, és lényegében az ötvenes évek elejéig eltartott. Mint azt korábban kifejtettük, a struktúraváltással egybekötött elitcsere súlyos működési zavarokat idézett elő, elsősorban a gazdasági életben. Az új politikai és gazdasági vezérkar tagjainak szakmai és vezetői hozzáértése finoman szólva is kívánni valót hagyott maga után. Éppen emiatt a régi vezetők, tulajdonosok, szakemberek hozzáértéséről nem lehetett teljesen lemondani, így azok nem egyszer megmaradtak korábbi munkahelyükön, de beosztotti minőségben.

Az elitváltás melletti másik látványos, számszerűségét tekintve nagyságrendekkel jelentősebb, ugyanakkor lényegesen összetettebb társadalmi folyamat az

44 Germuska Pál 49-50. p.

45 Káli Csaba 1997.333-336. p.

229