Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)

Paksy Zoltán: Kisvárosi elit Zalaegerszeg város virilisei 1873-1939

súak körében is megfigyelhető a birtokhoz kapcsolódás, különösen az értelmiségi hivatásoknál jellemző ez a tendencia. Hódmezővásárhelyen a 12 ügyvéd közül nyolc, a 13 orvos közül pedig három rendelkezett 100 holdnál nagyobb birtokkal.22 Ezzel párhuzamosan ugyanakkor a kereskedők mindkét városban alárendelt szerepet játszanak a virilisek között, a virilis helyek 20 százalékát soha nem haladják meg, sőt inkább jellemzően 10 százalék körüli arányban szerepelnek a jegyzékeken. A tőkések és iparosok mindkét alföldi városban a zalaegerszeginél jelentősebb arányban képviseltetik magukat a legnagyobb adózók között, ám közel sem olyan mértékben, amennyivel e városok lélekszáma meghaladja a zalai település népességét. Ebből következően e városok gazdasági elitjéből is hiányoznak az iparhoz köthető szakértelmiségiek csoportjai. Ez arra utal, hogy az iparosodás foka és mértéke e településeken sem volt képes jelentősen átalakítani a népesség szerkezetét.

Átlépve a Dunántúlra, két regionális központ, Győr23 és Pécs24, valamint két Zalaegerszeghez hasonlítható kisváros, Kőszeg25 és Szekszárd26 esetében ismerünk virilis kutatásokat. E települések közös jellemzője, hogy legnagyobb adófizetőik között már alárendelt szerepet játszottak a földbirtokosok. Ahol szerepelnek a listán, ott általában 10 százalék körüli arányt képviselnek, Pécsett azonban egyáltalán nincsenek 100 holdnál nagyobb birtokosok a virilisek között; a dél-dunántúli településen az adózók jövedelmét jellemzően kisebb szőlőbirtokok és házingatlanok egészítik ki.27 A nagyobb települések esetében megállapítható, hogy a virilis elit összetételében a kereskedők, az értelmiségiek és az ipari tőkések játszották a legnagyobb szerepet. Ugyanakkor megállapítható az is, hogy a korszakban az ipari vállalkozások, illetve azok tulajdonosai nem tudták erősíteni pozícióikat, a gazdasági elit foglalkozási szerkezete a hagyományos struktúrát őrizte meg.28 Az egyedüli kivétel Győr, ahol a 19. század végének nagy gyáralapításai nyomán jelentős ipari termelői kapacitás jött létre. Azonban még a kisalföldi vá22 Gyáni Gábor 628., 634. p., Fekete István 202. p.

23 Vörös Károly: Gazdaság és társadalom a dualizmus korában. In: Győr. Várostörténet tanulmányok. Győr, 1971. 323-404. p., Szakái Gyula: Gondolatok a győri gazdasági elit történetéről 1900 és 1940 között. In: Győri Tanulmányok 8. Győr, 1987. 25-47. p., valamint uő.: Vállalkozó győri polgárok 1870-1940 között. Budapest, 2002.

24 Bérdy György: Pécs legnagyobb adófizetői 1887-1901. In: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20- 21. (1975-76). Pécs, 1977.113-125. p.

25Söptei Imre: Kőszeg legtöbbet adózó polgárai 1872-től a századfordulóig. In: Struktúra és városkép. (Szerk. Tóth G. Péter) Veszprém, 2002.133-146. p.

26 Csekő Ernő: A szekszárdi virilisek összetétele 1872-1918 között. In: Struktúra és városkép. (Szerk. Tóth G. Péter) Veszprém, 2002. 149-162. p. és uő: Virilisták szerepe és jelentősége Szekszárd életében (1905-1914). In: Szekszárd a XX. század első évtizedeiben. (Szerk. Dobos Gyula) Szekszárd, 2005. 79- 130. p.

27 Bérdy György 121. p.

28 Gyáni Gábor: Az ipari vállalkozás szerepe 12. p.

182