Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Paksy Zoltán: Kisvárosi elit Zalaegerszeg város virilisei 1873-1939
ros esetében is megfigyelhető, hogy a nagyipari termelés megjelenése sem tudta jelentősen átalakítani a legnagyobb adófizetők foglalkozási struktúráját, lévén a legnagyobb tőkés tulajdonosok egy része nem telepedett le Győrben, illetve onnan Bécsbe vagy Budapestre vándorolt. A létrehozott nagyvállalatok részvényesei között jórészt a régi gazdasági elit tagjai találhatók meg. Az 1884-ben alapított Győri Szeszgyár Rt. alapítói között például 7 kereskedő, 3 ügyvéd, és 1-1 földbirtokos, orvos és bankár neve mellett csupán 2 gyáriparos neve látható.29 A hagyományos foglalkozási struktúra egyik legfontosabb eleme minden esetben a presztízshivatásnak számító ügyvédek kimagasló aránya, amely Pécsett az 1890-es években mindvégig meghaladta a 20 százalékot, bár az alföldi városok esetében arányukat erősen mérsékli a földbirtokosok dominanciája. Megfigyelhető a párhuzam, azaz a földbirtokosok nagyobb aránya a kereskedők számának csökkenésével jár együtt; ez Szekszárd esetében is szembetűnő.30 A gyár- és üzemtulajdonos nagyiparosok aránya kizárólag Pécsett és Győrben magasabb, a 10 százalékot is meghaladja, bár számuk a korszak végéig nem növekszik. Ez a kisvárosok esetében fokozottabb mértékben volt érvényes, az ipari vállalkozások vezetői mindvégig jelentéktelen arányban és számban képviseltették magukat a legnagyobb adózók között. Hasonlóképpen jellemzőnek és érvényesnek foghatjuk föl Zalaegerszegre nézve is Gyáni Gábor nagyvárosokat illető megállapítását, mely szerint „a vagyoni elit hosszabb időn át stabil tagjai, kevés kivétellel, azokból a családokból kerültek ki, akik szinte a század közepe óta tekintélyes gazdasági befolyást gyakoroltak a városban, akik kezén majd mindig találni több-kevesebb háztulajdont, és akik az 1860-as évek, valamint az 1880-as évek dereka közti másfél évtizedben szilárdították meg elit helyzetüket."31 Ugyancsak közös jellemzője a dunántúli településeknek, hogy azok a polgáraik, akik valamilyen módon nagyobb tőkéhez jutottak (kereskedelem, családi birtok); azt ritkán fektették termelő beruházásba, inkább városi ingatlant vásároltak, s ez még a vállalkozók esetében is gyakori jelenség volt.32 Az összehasonlításokból leszűrhető az a megállapítás, hogy a korabeli vidéki városok (gazdasági) elitjének összetételét három tényező határozta meg. Egyrészt az adott város össznépességének foglalkozási struktúrája, másfelől a település városi funkcióinak szintje, melyeket a magyar társadalomfejlődés sajátosságaiból adódó hatások formáltak tovább. Az első tényezőt a városnak a munkamegosztásában betöltött szerepe határozta meg, azaz a gazdasági termelés jellege és arányai. Ennek megfelelően alakult ki a város népességének foglalkozási szerkezete. Természetes, hogy az alföldi, agrártermelő városokban hangsúlyos az ahhoz kö29 Szakái Gyula: Vállalkozó győri polgárok 151. p. 30 Csekő Ernő: Virilisták szerepe és jelentősége 87. p. 31 Gyáni Gábor: Az ipari vállalkozás szerepe 13. p. 32 Uo., illetve Csekő Ernő: Virilisták szerepe és jelentősége 95-96. p. 183
