Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Foki Ibolya: Zalaegerszeg rendezett tanácsú várossá válása 1885-ben
viselők szorgalmazzák a helyi adó beszedését, hiszen ily csekély fizetések mellett csoda, hogy egyáltalán akadnak még önfeláldozó emberek, akik a város javáért buzgólkodnak, tették hozzá. Vannak viszont sokan, kik „a címért esengve elfogadnak egyes állásokat, de működésük a kellő szakképzettség hiányában csakis fizetésükkel van arányban."56 Az is nagy baj, hogy a tisztviselőknek nincsen kellő hatáskörük, legkisebb bajukkal is a sokszorosan túlterhelt szolgabíróhoz kénytelenek fordulni,57 aki nem mindig tudja a város érdekeit kellőképpen képviselni. „A kor és közügy roppant igényeinek súlya alatt nyögő megyei székváros nagyközségi tehetetlenséggel. [...] Jogunk semmi, kötelezettségünk igen sok; állapotunk rosszabb, mint volt az úri jog fennállása alatt" - jellemezte a helyzetet a Zalame- gye című újság. A Zalaegerszegen létező, számtalan hivatal és hatóság befogadása terhekkel és kötelezettségekkel jár, ezeket a mostani körülmények között nem lehet felvállalni. „Pedig polgári és becsületbeli kötelességünk hálával fogadni a sorsnak azon szerencsés rendeletét, hogy városunk megyei székhely. Kötelességünk a megye közönsége irányában tettekkel tanúsítani, hogy e szerencsés véletlennek egész becsét felfogjuk: hogy akarjuk, de tudjuk is azon kötelezettségeket teljesíteni, melyekkel a megye közönségének tartozunk, mit ez tőlünk nem csak megvárhat, de jogosan követelhet is" - írta a lap.58 Az érvelés lényege, hogy a város nagyközségi szervezettel nem képes megfelelni azoknak a kihívásoknak, amelyeket a kor egy megyeszékhely irányában támaszt. A szélesebb hatáskörrel felruházott és differenciáltabb városi tisztviselői kar az anyagi erőket jobban tudja mozgósítani, a polgárok jólétét inkább fel tudja lendíteni. Természetesen Kanizsán is hírét vették a kezdeményezésnek. Fárnek László ottani ügyvéd egy újságcikkben lelkesen üdvözölte a gondolatot. Emlékeztette az egerszegieket a vasútépítésről való húsz évvel ezelőtti lemaradásuk okozta hátrányokra, és figyelmeztette őket a kicsinyesség, a közönyösség veszélyére, nehogy ez legyen a gátja a megvalósulásnak.59 Közben megkezdték az aláírásgyűjtést, és az ügy támogatóinak száma szépen gyarapodott. De álhírek is szárnyra kaptak: egyesek azt híresztelték, hogy az átalakulás óriási költségekkel fog járni, megemelkedik a városi pótadó, ami majd az itteni lakosságot sújtja, és a város bizonyára anyagi csődbe jut. „így húzzák a gyászharangot temetésére annak, ami még meg sem született!" - hangoztatták a velük szemben állók.60 A kiküldött bizottság tagjai ezalatt elvégezték feladatukat, és jelentésüket az 1884. augusztus 28-ai képviselő-testületi ülés elé terjesztették. Elöljáróban hangsú56 Zalamegye 1884. augusztus 10. 57Zalamegye 1884. augusztus 31. 38Zalamegye 1884. augusztus 31. 59Zalamegve 1884. augusztus 24. “Zalamegye 1884. augusztus 24. 160
