Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)

Foki Ibolya: Zalaegerszeg rendezett tanácsú várossá válása 1885-ben

lyozták: „Senki nem tagadhatja, hogy községünk, Zalaegerszeg jelen nagyközségi szervezetével nem képes azon igényeknek megfelelni, melyeket a mai előhaladott kor egy megyeszékhely irányában támaszt. Valamint az is való, hogy erély- telenségünk, ismételt mulasztásaink következtében - nemkülönben községünk eddig volt korlátolt hatásköre miatt is - a haladás terén minden tekintetben hátra és igen sok hasonló községnek is mögötte maradtunk."

Majd elsorolták azokat az előnyöket, amelyekkel a rendezett tanácsú státusz megszerzése jár: megszűnik a szolgabírói gyámkodás; a város közvetlen érintkezhet a megyei hatóságokkal; kezeli a piaci, mezei, hegyi, vásári, építkezési és közegészségügyi rendőrséget; gyakorolja az árva-és gyámhatóságot; eljár az iparügyekben, valamint a gazdák és cselédek közti szolgálati viszonyból keletkezett ügyekben; közvetett államadókra is vethet ki pótlékot; a város területén illetéket, helypénzeket és vámokat szedhet. Hozzátették, hogy megbocsáthatatlan mulasztást követne el a város, és az utókorral szemben igen nagy felelősséget vállalna magára, ha továbbra is elodázná a törvény adta lehetőség kihasználását. Közölték, hogy a szükséges aláírások rendelkezésre állnak, a város összes, állami egyenes adójának több mint felét fizető polgárok támogatják az ügyet. Három hét alatt 279 aláírás gyűlt össze. A még később hozzácsatoltakkal együtt végül összesen 325 aláírás keletkezett.61

Ha az aláíró polgárok listáját megvizsgáljuk, beigazolódnak korábbi feltételezéseink a város társadalmi arculatának folyamatban lévő átalakulását illetően. A listán nagyon sok értelmiségi szerepel, de a változást kívánók között szép számmal találunk iparosokat, kereskedőket is. Több esetben a foglalkozás nincs feltüntetve, ezek vélhetőleg részben a helybeli földműves-birtokos réteg, részben pedig - erre a nevekből lehet következtetni - az egerszegi zsidóság képviselői közül kerültek ki. A kereskedői réteget szinte kizárólag ez utóbbiak reprezentálják, de az aláíró értelmiségiek soraiban is sokan felbukkannak közülük. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy az aláírásokból valójában nem lehet következtetni az ügy tényleges támogatottságára, hiszen az aláírásgyűjtés célja nem a minél több aláírás produkálása, hanem a törvény által előírt, szükséges adómennyiség mielőbbi kimutatása volt. Amikor ez összegyűlt, az aláírásgyűjtést abbahagyták. Az persze érthető, hogy legelőször a legtöbb adót fizetőkhöz mentek el, valamint azokhoz, akikről tudták, hogy biztosan felkarolják az ügyet. S valóban, az 1884. évi virilisek62 csaknem teljes létszámban ott vannak az aláírók között. Az 1884. évi 13 tagú városi tisztikarból63 viszont csak négyen szerepelnek.

61ZML Alisp. ir. 1887:3686. sz.

62 Ezek névsorát lásd: Zalamegye 1884. január 6.

63 A tisztikar névsora: Zalamegye 1884. január 20.

161