Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)

Bilkei Irén: Egerszeg a XIV-XVI. században

zépkori magyar mezővárosokban a nem igazán fejlett kézművesiparnak a mező- gazdasággal és a mezőgazdasági termékekkel folytatott kereskedelemmel való összefonódása volt a meghatározója. Tehát „városiasságuk" fő kritériuma nem az ipari-kereskedelmi fejlettség volt.45 Adataink nagy része a gabonára és a szőlőre vonatkozik, közülük a legfontosabbak a malmokkal kapcsolatosak. Már az 1266-os, a veszprémi püspökség javára történt adományozásban említettek malmot, aztán a malmok említése folyamatos a középkorban. Az említett 1524. évi urbáriumban a Zalán álló három egykerekű malomról olvashatunk, 1544-ből pedig név szerint ismerjük Vajda Pál molnárt.46 Más iparosok közül a már említett proskribált mészáros 1408-ból, illetve 1417-ből egy János nevű szabó és egy Kossá nevű kovács, egerszegi polgárok ismertek.47

A mezőváros gazdasági életét a legjobban a már többször említett urbárium mutatja be. 1524-ben Szalaházi Tamás lett a veszprémi püspök, aki hivatala elfoglalásakor tájékozódni kívánt új birtokairól és urbáriumban foglaltatta össze püspöksége várható bevételeit és terheit.48 Ebből az Egerszeg oppidumra vonatkozó rész 129 adófizetésre kötelezett jobbágy telkek utáni adóját rögzíti, majd az ezt kiegészítő szöveg a lakók egyéb kötelezettségeit, a gabonából és borból az egyháznak fizetendő tizedet, végül a földesúrnak járó kilencedet, ami egyébként Eger- szegen Szent Miklós napján volt esedékes. A lakók szolgáltatásokkal tartoztak az uradalmak közvetlen felügyeletét ellátó tiszttartóknak (

officialis) is. Egerszegen a tiszttartónak minden kilenced kepe után egy véka gabona, minden kaszáló után négy dénár, minden szőlő után egy kappan és egy véka zab járt. Ezenkívül övék volt az itteni vám jövedelme, és a bírságok egyharmada. A település három malma után pedig egy-egy font bors, a kor értékes fűszere járt nekik.49

A szőlőművelésről is folyamatosan vannak okleveles adataink a középkorból, először a határjárásos oklevélben, 1381-ből, aztán 1449-ből,50 amikor a veszprémi püspök panaszt emelt Kávási György nemesúr ellen, mert az egerszegi szőlőjében vadászva letiporta a tőkéket. Száz év múlva is egy hatalmaskodási esetből hallottunk az egerszegi szőlőhegyről, az akkori püspök, Kecseti Márton idéztette törvény elé a kapornaki konventtel Telekesi Imrét, mert Egerszeg oppidum

45 Bácskai Vera: Magyar mezővárosok a XV. században. Bp., 1965.

46Bilkei Irén: A zalavári és a kapornaki konventek hiteleshelyi levéltárainak oklevélregesztái II. köt. 1541-1544. (Zalai Gyűjtemény 54.) Zalaegerszeg, 2002. (a továbbiakban: Bilkei Irén: Regeszták II.) nr. 323.

47ZSO VI. köt. 259. p. nr. 859.

48Kredics László - Solymosi László: A veszprémi püspökség 1524. évi urbáriuma. Új Történelmi Tár. 4. Bp., 1993.

49 Bilkei Irén 1997.140-143. p., Holub József: Egy dunántúli egyházi nagybirtok élete a középkor végén. (Pannónia Könyvtár 62.) Pécs, 1943.

50 Holub József: A bortermelés Zala megyében 1526 előtt. In: A Göcseji Múzeum Közleményei. Zalaegerszeg, 1960.194. p. 84 jz.

15