Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)

Foki Ibolya: Zalaegerszeg rendezett tanácsú várossá válása 1885-ben

tatta, hogy a községi rendezés szükségét a rendezett tanáccsal bíró, nagyobb és kisebb mezővárosok igénylik leginkább, miért is mindenekelőtt ezek szervezése határoztatott el."11 A többszöri próbálkozás ellenére ekkor sem történt meg a tartós rendezés. Az egész korszakot - a megalkotandó községi törvényre való hivatkozással - a mindig csak ideiglenesnek, átmenetinek számító rendelkezések, utasítások jellemezték. A végül 1859-ben megszületett törvényt pedig a megváltozott politikai helyzet miatt már nem hajtották végre.

Az első folyamodású bíróságot az abszolutizmus idején is a fejlettebb városi igazgatási szervezet, a rendezett tanács alapvető kritériumának tartották. Zala megye számos feudális kori mezővárosa közül az 1850-es években csak azokat tekintették városi jogállásúnak, amelyek ezzel rendelkeztek. Zalaegerszeg mellett Nagykanizsa, Keszthely, Sümeg és Tapolca felelt meg ezeknek a feltételeknek. A Császári Királyi Megyehatósággal azonban közvetlenül nem érintkezhettek, mindvégig a járási főszolgabírók felügyelete alatt álltak. Mindenképpen említésre méltó, hogy a megye élén álló királyi biztos, Bogyay Lajos már 1855-ben javasolta közvetlen megyei felügyelet alá vonásukat.121859-ben a községi törvényben foglaltak kapcsán Zalaegerszeg határozottan ki is nyilvánította ez irányú igényét.13 Ez azonban ekkor még nem valósulhatott meg.

1861-ben a városi és megyei önkormányzatok újjáalakulásakor általában mindenhol az 1848-as törvényekből indultak ki.14 A városok újjászervezésének vonatkozásában tehát a fent említett, 1848. évi XXIII-XXIV. törvénycikket vették figyelembe. Ezek a cikkelyek viszont - amint már említettük - sok rendezetlen kérdést hagytak maguk után. Különösen érvényes ez az egykori oppidumokra. Tisztázatlan volt például, hogy kinek a felügyelete alá tartoznak, a járási főszolgabíró vagy közvetlenül a megye fennhatósága alá? Nem lehetett azt sem tudni, hogy az első folyamodású bíróságként ítélkezési jogukat korábban rendszeresen gyakorló városokat egységesen mind rendezett tanácsúnak tekintik-e, vagy lesznek-e más kritériumok is a megítélésnél, pl. városi törvényszék működtetése stb. Igazgatási szervezetüket, tevékenységi körüket illetően szintén hiányzott az egységes jogi szabályozás. A problémák még közvetlenül a kiegyezést követő években sem oldódtak meg. Erre egészen 1871-ig, a községi törvény megszületéséig kellett várni.15 Ebben az átmeneti helyzetben több jogszabályt is irányadónak tekintettek. Mindenekelőtt a korábbi magyar törvényeket és az 1861. évi Országbírói Értekezlet állásfoglalását, ezenkívül pedig még némely abszolutizmus kori rendelke11 Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. Zalaegerszeg, 2000. (Zalaegerszegi füzetek 6.) 52. p.

12 Uo. 104-105. p.

13 Uo. 156-157. p.

14 Szabad György: Forradalom és kiegyezés válaszúján, 1860-61. Budapest, 1967.162-173., 185-192. p.

15 Vö. Simonffy Emil: Zalaegerszeg képviselő-testülete és tanácsa a polgári kor első évtizedeiben, 1848-1872. In: Tanulmányok a magyar helyi önkormányzat múltjából. (Szerk. Bónis György - Degré Alajos) Budapest, 1971. (a továbbiakban: Simonffy Emil 1971.) 246., 248. p.; Pölöskei Ferenc 1992.19. p.

149