Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)

Foki Ibolya: Zalaegerszeg rendezett tanácsú várossá válása 1885-ben

zések is befolyásolták az egyes települések státuszát illető gyakorlati megfontolásokat. Ezek mellett az 1862. évi osztrák községi törvényben rögzített elvek is kihatottak a magyar viszonyokra.16 Mindebből a városok és tisztviselőik csak az ideiglenes megoldások szülte állandó bizonytalanságot érezték. Bizonyára nem véletlen a zalai falvak elöljáróságaiban és a megyei tisztikarban ezen időszakban kimutatható igen nagy arányú fluktuáció.17 A városokra vonatkozóan ilyen vizsgálatok nem történtek. Azt viszont tudjuk, hogy az 1860-as években Zalaegerszegen is eléggé számottevő mozgás tapasztalható a tisztviselői állományban.18

A mezővárosok státuszának ekkori tisztázatlanságát kiválóan illusztrálják ezen évtized zalaegerszegi eseményei.

Bár 1861 után külön városi törvényszéket itt nem állítottak fel, a városi tanács ekkor is - ugyanúgy, mint korábban - minden fenntartás nélkül gyakorolta bíráskodási jogát a kisebb polgári peres ügyeket és kihágásokat illetően.19 Joggal hihette tehát a város, hogy ő rendezett ítélőtanácsot tart, vagyis rendezett tanácsú városnak számít. A csalódás az alkotmányosság helyreállítása után érte: A megyét felszólította a belügyminiszter, hogy a vonatkozó országgyűlési határozat20 és az 1847/1848. évi törvények értelmében kezdje meg felügyeleti joga gyakorlását a rendezett tanácsú városok felett. Az 1867. május 7-ei közgyűlés viszont Barcza Sándor első alispán személyében csak Kanizsára küldte ki képviselőjét az ottani állapotok felmérésére, Zalaegerszegre nem.21 Már ekkor sejteni lehetett, hogy a megye nem akarja saját székhelyét közvetlen felügyelete alá vonni, hanem járási tisztviselőjére, a főszolgabíróra kívánja bízni ezt a feladatot. Magyarán: nem tekinti a várost rendezett tanácsúnak.

Zalaegerszeg másképp gondolta ezt, s az év végén esedékes tisztújítás napját saját maga tűzte ki 1868. január 4-ére. Annak levezetésére pedig a polgárok maguk közül választottak elnököt és helyettes elnököt. A szavazattal rendelkezők összeírására szintén saját maguk alakítottak bizottságot. A főszolgabíró, Nagy

16 Kérészy Zoltán: Községi közigazgatásunk alaptörvényének (1871: XVIII. te.) előzményei. In: Emlékkönyv Dr. Viski Illés József ny. r. egyetemi tanár tanári működésének negyvenedik évfordulójára. (Szerk. Eckhart Ferenc - Degré Alajos) Budapest, 1942. (a továbbiakban: Kérészy Zoltán 1942.) 288- 290. p.

17 A Zala Megyei Levéltárban, az egyes főszolgabírók korabeli iratanyagában erre számtalan példát találunk. A járások vezetői az alispánhoz és a főispánhoz küldött jelentéseikben többször is utalnak erre a problémára.

18Erre vonatkozóan lásd: Győré Zoltán: Zalaegerszeg 1861-1871-ig. Szakdolgozat. Berzsenyi Dániel Főiskola, Bölcsészettudományi Kar, Történelem Tanszék. Szombathely, 2005. Kézirat, (a továbbiakban: Győré Zoltán 2005.)

19 Gvöre Zoltán 2005. 3-4., 29. p; Simonffy Emil 1971. 248., 266. p.

20 Vö. Kérészy Zoltán 1942. 290. p.

21 Zala Megyei Levéltár (ZML) Zala Vármegye Bizottmányának, illetve Zala Vármegye Törvényhatósági Bizottságának iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek, (a továbbiakban: Megyei közgy. jk.) 1867. május 7. 7. sz.

150