Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Foki Ibolya: Zalaegerszeg rendezett tanácsú várossá válása 1885-ben
városok ügyének általános felülvizsgálatát. Ezek a körülmények nyilván közrejátszottak abban, hogy a kérdés már az 1843/1844. évi országgyűlés napirendjén is szerepelt. A diéta ekkor még csak a szabad királyi városok belső szervezetével és szavazati jogával foglalkozott. Törvény azonban az alsó- és felsőtábla közötti nézetkülönbségek áthidalhatatlansága folytán nem született.6 Az 1847/1848. évi országgyűlésen megalkották a szabad királyi városokról szóló, 1848. évi XXIII. törvénycikket, amely alapvetően liberális intézkedéseket hozott, s megteremtette a modern, polgári városi közigazgatás alapjait. Az 1848. évi XXIV. törvénycikkel ezt a rendezett ítélőtanácsot tartó városokra, tehát a mezővárosokra is kiterjesztették. Ez utóbbiak sorsára vonatkozóan azonban nem történt meg a részletes szabályozás, ezért a fejlettebb mezővárosok joggal érezhették, hogy számukra a törvény nem sokat hozott.7 Számos más kérdés is nyitva maradt, de a sorsdöntő napokban fontosabb és sürgősebb ügyeket kellett tárgyalni, ezért az egészet csak ideiglenes jellegűnek szánták.8 A városigazgatás további részleteinek pontos kidolgozását és ezek gyakorlatba való átültetését - mind a szabad királyi városok, mind a mezővárosok esetében - a hamarosan bekövetkező hadi események meggátolták. Zalaegerszeg sok más mezővárosnál előbbre járt a tekintetben, hogy itt már 1848-at megelőzően liberális önkormányzati szabályrendeletet léptettek életbe. Ennek értelmében Zalaegerszeg állandó lakosságának széles köre kapott választójogot és a szűk körű ún. hatvanas vagy külső tanács szerepét a városi közgyűlés vette át.91848-ban „első bírósági hatósággal ellátott, rendezett tanáccsal" bíró városként főszolgabírói felügyelet nélkül, a megyei hatóságokkal közvetlenül érintkezve, valamint a saját maga által választott választási bizottság és elnök közreműködésével hajtotta végre az önkormányzati választások lebonyolítását.10 A szabadságharc leverése után a városok igazgatását illetően ismét sok bizonytalanság adódott. Az abszolutista rendszer szintén felismerte a mezővárosok bizonytalan jogi helyzetéből adódó problémákat, és folyvást kereste is a megoldást ezek megszüntetésére. Hauer István, a soproni kormánykerület főispánja írta 1851. szeptember 24-én szétküldött körlevelében: „a tapasztalás eléggé megmu6 Csizmadia Andor: A magyar városi jog. Reformtörekvések a magyar városi közigazgatásban. Kolozsvár, 1941. (a továbbiakban: Csizmadia Andor 1941.) 138-165. p. 7 Hársfalvi Péter: Az önkormányzat Nyíregyházán a XVIII-XIX. században. Budapest, 1982. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 97.) 74. p. 8Kajtár István: Magyar városi önkormányzatok, 1848-1918. Budapest, 1992. (Területi és települési kutatások 9.) 47. p.; Csizmadia Andor 1941.168. p.; 1848. évi XXIV. törvénycikk. 9 Lásd erről bővebben: Molnár András: Zalaegerszeg mezőváros önkormányzati reformja. In: A mezőváros mint uradalmi központ. (Szerk. Fatuska János - Fülöp Éva Mária - ifj. Gyüszi László) Tata, 2001.179-209. p. 10 Uo. 188. p. és Molnár András: Zalaegerszeg 1848-1849-ben. Zalaegerszeg, 1998. (Zalaegerszegi füzetek 5.) (a továbbiakban: Molnár András 1998.) 77-83. p. 148
