Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Deák Ágnes: "Ő csak Deák és nem Deákpárti". Deák és pártja 1869 után

S nem eresztették Deákot, s ő bennszorult a politikai kurzus ősatyja szerepében. A konzervatív publicista Kecskeméthy Aurél igen jól érzékelteti a Deákra nehezedő politikai-erkölcsi nyomást, ami a tükörképe lehet a kormányzati pozíciót bíró politikusok fentebb Eötvös és Lónyay soraival bemutatott dilemmájának: „És Deák nem felelős. Legalább külsőleg. Hanem felelős erkölcsileg; felelős a juridical felelőséggel határos mértékben. A kiegyezés az ő műve - leginkább. A kormányt tettleg ő alakitá. Az ő műve, az ő eszméi, az ő érdemei és neve - ezen kormány sikerétől elválaszthatlanok."21 S a kormányzat férfiai persze igyekeztek is tudatosítani Deákban, mennyire szükség van az ő tekintélyére és politikai súlyára a kiegyezés fenntartásában. Az Andrássyt a miniszterelnöki székben 1871. november közepén felváltó Lónyay Menyhért például így ír neki az 1872-es választások után: „...világosan és határozottan a Te neved körül és vezérleted alá csoportosult a nemzet többsége. Ez volt a varázshatalom, mellyel sikerült a többséget kivívnunk, s a közérzület ezen nyilvánulása annál prágnansabb, miután kevéssel a választások előtt a miniszterelnök személyében változás történt".22 A mindenkori kormánynak Deák és szűk körének (mindenekelőtt Csengery Antal, Pulszky Ferenc) támogatását mindenképpen meg kellett szereznie fontos döntéseihez, amit mozgásterük korlátozásaként kellett megélniük, miközben a fennálló politikai viszonyok folytán Deák és Csengery is úgy érezte, ez a konszenzuskényszer megköti az ő kezüket is és lényegesen korlátozza döntési szabadságukat.23 S hogy Deák jóelőre számított az esetenként éles konfliktusokra is, bizonyítja az a fennmaradt anekdota, miszerint a közte és Andrássy között a közvetítés feladatával megbízott Kandó Kálmán miniszteri tanácsosnak meghagyta, heves nézet- eltérések esetén majd mindkét irányban tompítsa az üzenetek hangvételét.24

21 Kákay Aranyos [Kecskeméthy Aurél] Politikai társadalmi tragico-humoristicus krónikája. Pest, 1869. 207. p.

22 Lónyay Menyhért levélfogalmazványa Deák Ferenchez, „Levél Deák Ferentzhez a helyzetről. Aug. 17. 1872." címmel., Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattára (MTAKKt) Ms 5305/251. A levelet említi: Cieger András: A bizalmatlanság kora. Lónyay Menyhért a kormány élén. Századok, 135. évf. (2001) 1. sz. 80. p.

23 A kormány és Deák körének viszonyáról lásd: Cieger András: Kormány a mérlegen - a múlt században. A kormány helye és szerepe a dualizmus politikai rendszerében (1867-1875). Századvég, új folyam 14. sz. 94-95. p.

24 Mikszáth Kálmán így adja ezt Deák szájába: „Te pedig arra fogsz ügyelni, hogy mi Andrássyval össze ne vesszünk. Ha gorombaságot üzen, vagy én üzenek valami erőset, annak te útközben szép formát találsz." Mikszáth Kálmán: A generális. In: Uő.: Cikkek és karcolatok XXI. 1885. július -1885. december (M.K. összes művei 71. köt.) S. a. r. Rejtő István. Bp., 1977. 162. p. Kisebb módosításokkal ugyancsak elmondja a történetet Az én kortársaim (Bp., 1904.) című munkájában, 155. p. Vö. Cieger András: Kormány a mérlegen 94. p.

266