Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Deák Ágnes: "Ő csak Deák és nem Deákpárti". Deák és pártja 1869 után
Keretfeltételek: a pártstruktúra Hogy a kurzus keretfeltételéül szolgáló három párti struktúra nem lesz tartós, mutatta, hogy fúziós elképzelések többfajta formában már igen korán felmerültek. Bizonyos szempontból már a kialakulás időszakában sem felelt meg ez a megoszlás Deák elképzeléseinek. Jól tudjuk, mennyire vonakodott 1861-ben a pártok szerinti elkülönüléstől, s hogy - amint erről már szó esett -1865 végén is ellenállt legszűkebb köre tagjai nyomásának, hogy már az országgyűlés elején fogjanak kompakt, fegyelmezett párt szervezéséhez. Ő ezzel ellentétben igyekezett mindaddig összetartani a magyar politikai erőket egy zászló alatt, amíg csak lehetett. Elképzeléseit igen jól megvilágítja Tisza Kálmán egy, 1865 októberében született levelének részlete: „Deákkal nekem is volt alkalmam egy kis ideig a dolgokról beszélhetni, a kormánypárt különválásának szükségét előttem is fölemlítette, és én részemről nagyon osztom e tárgyban nézetét és meg is mondám, hogy semmi sem könnyíthetné meg annyira a nemzeti pártnak a legtöbb kérdésekre nézve összeforrását, mint az, hogy ha az ember a conservativ urakat nem Deák mellett, de ellenében látná, mi, kik jól ismerjük őt, nem fognánk meginogni benne vetett bizalmunkban különben sem, de nem csekély az olyanok száma, kikben kétség, nyugtalanság támadna, kik már csak azért sem mennének Deákkal, még ha bizalmuk hozzá erősen állana is, hogy azon másokkal együtt menni ne láttassanak."25 E sorokban felsejlik, hogy Deák nem egyszerűen aktuálpolitikai megfontolásokból ódzkodott a Deák-párti szervezkedéstől, hanem úgy vélte, a konzervatívokkal való szakítás elkerülhetetlen lesz - tudjuk, 1866 márciusában valóban igen éles polémia folyt Deák és a konzervatívok között a parlamentben -, s inkább a liberális - konzervatív pártelkülönülést tekintette volna kívánatosnak. A 15-ös bizottság többségi javaslatának nyilvánosságra hozatala 1866 júliusában s Tisza Kálmán és Ghyczy Kálmán nyílt fellépése az ellen tette számára világossá, hogy az aktuális politikai szituációban a közjogi program ellentétei erőteljesebben szabdalják szét a politikai erőtért, mint a hosszú távon fontosabbnak látszó világnézeti és politikai értékbeli különbségek. S így aztán a konzervatívok a Deák-párt támogatói között sorakoztak fel, míg másfelől kudarcba fulladt az egységes liberális „nemzeti" párt létrehozásának kísérlete. Deák feltételezhetően 1867 előtt is tisztában volt azzal, hogy a közjogi alapon szerveződött nagy pártkonglomerátum előbb-utóbb feloszlik majd, s remélte, a politikai alapértékek és stratégia fogja majd a pártmegoszlást meghatározni, sőt, amint láttuk, 1867 februárjában 25 Tisza Kálmán levele Ghyczy Kálmánhoz, Geszt, 1865. okt. 27. MTAKKt Ms 4852/93. Idézi: Kozáry Mónika: Tisza Kálmán és kormányzati rendszere. Budapest, 2003. 90. p. De hogy ebben a kérdésben nem volt álláspontja szilárd még, mutatja, hogy Lónyay naplójában 1865. június végén még azt jegyzi fel, Deák szerint a kiegyezés után a konzervatívok közül ifj. Majláth György gróf és Sennyey Pál báró is tagja lehet majd az új minisztériumnak. Lónyay Menyhért naplója, Pöstyén, 1865. jún. 27. 267
