Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Erdmann Gyula: Deák az 1839-1840. évi országgyűlésen

nem volt hajlandó addig, míg e városok a királyi kamara függésében voltak, bel- igazgatásukban pedig egy szűk, önmagát kényszerítő testület szava volt döntő. A törvényjavaslatot előkészítő kerületi választmány munkájával nem készült el az országgyűlés végére. Deákék szerettek volna egy országos választmányt kirendelni, mely a következő országgyűlésre készített volna munkálatot, de az ügyben királyi válasz nem érkezett. Deák követjelentése e tárgykört részletesen összegezte.88

A követjelentés végén Deák, aki már az egyes, be nem fejezett, vagy csak részben elintézett tárgyaknál is mindig utalt a további teendőkre, mintegy kijelölte az utat a következő országgyűléshez, néhány alapkérdésre figyelmeztetett, melyek megoldása hosszú időt nem bírt már el. így utalt az ősiség káros voltára, megszüntetése elkerülhetetlen fontosságára; jogászi remekléssel figyelmeztetett pl. arra, hogy az ősiség nem biztosítja a birtokok biztonságát, számos lehetőség van a kijátszására, másfelől az ősiség jegyében induló perek ezrei sok ezer embert szegényítettek el. Hasonlóan érvelt a nem nemesek birtokbírhatási joga mellett.

Deák figyelmeztetésül és oktató célzattal társai, de a kormányzat felé is így összegezte az országgyűlés fő tanulságait: „... ha ezen országgyűlés meggyőzte a kormányt arról, hogy hazánkban a veszélyes ingerültséget nem azok terjesztik, akik a józan haladásnak békés ösvényén törvényeink számos hiányát pótolni... a nemzeti erőt munkásságra ébreszteni ... törekednek, hanem azok, kik a törvény- szerű haladások... mozgását is közalkotmányt veszélyeztető mozgalmaknak nézve, s a hatalomnak törvény elleni rémületes eszközeivel is kívánnák gátolni a nemzet kifejlődését... Ha másrészről megtanulta a nemzet, hogy azon polgári jussok legbiztosabbak, melyek nem csak törvény tábláira vannak holt betűkkel írva, hanem minden polgárok kebelében kiolthatatlanul élnek; ha megtanulta, hogy morális erő a nemzetek legnagyobb kincse... ha kormány és nemzet megtanulták ezeket: akkor a nyereség nagy, mert jövendőnk biztosítva van." A haza bölcse pedagógusnak sem volt alávaló. Azoknak, akik tán kevesellték az eredményeket utalt arra, hogy 1825 óta mégis csak halad az ország; a kezdés mindig nehéz, de minden lépés javítja az esélyeket. Legfontosabbnak, ami nélkül siker nincs, a tűrni tudást tartotta, melynek minden bukásnál jelszava: „Csak újra és ismét újra."

Deák vezérsége, általános tekintélye az országgyűlésen egyértelmű volt. A szilárd jogvédelem politikájának alapelveit már 1835-ben megalapozta, melyek 1836- os követjelentésével országszerte mérvadóvá váltak a reformellenzék köreiben. 1839 júniusában — mint láttuk — az utasítások alapján vert seregként érkező ellenzéket fegyelmezett, összetartó csapattá formálta, s ha a győzelmet nem is érhette el, egy éves kemény munkával, rendezett visszavonulás közepette elkerülte a

88 Vö. még Irományok IV. 344., 437. sz.

71